Horgos pénteken többszörös ünnepre gyűlt össze a falu több helyszínén. Gyökereiket, a falu ünnepét, a művelődési ház átadását és az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját is megtartották egy délután alatt. A felemelő és a helyiek számára is nagy jelentőséggel bíró pillanatoknak az anyaországi és az itthoni politikum is részese volt, megtisztelve Magyarkanizsa község egyik legnagyobb települését, amely gazdag múlttal, tarka jelennel és reményteljes jövővel tekint a tegnapról a mára és a holnapra.
Az ünnepségsorozat Horgoson a Kossuth-emléktáblánál vette kezdetét, ahol a Himnusz eléneklése után Danyi Bernadett történész mesélt minden részletre kiterjedően a falu múltjáról és a polgári forradalom és szabadságharc jelentőségéről. Beszédében elmondta, hogy a falu tavaly ünnepelte újratelepítésének 205. évfordulóját.
– Horgos: a szülőföldünk. A múltunk, az őseink sírjainak, az otthonainknak a helye, ahová, még ha el is kell mennünk, mindig hazavágyunk. Évek óta március 11-én ünnepeljük hivatalosan Horgos születésnapját, mivel 1771-ben ezen a napon kapta Kárász Miklós Mária Teréziától a területről és a betelepítésről szóló adománylevelet, mely az alábbiakról határozott: „Az emlékezetes megadományozott Kárász Miklós, a Csongrád megyéhez tartozó birtokokon, Tiszaszentpéteren és Horgoson, amelyek a Szentmária városától Szegedre vezető úton vannak, így a közönségnek és az áthaladó katonaságnak szükségleteire, 100 telkes falut állandó folytonossággal felépítsen, s abba kizárólag katolikus vagy egyesült görög szertartású embereket telepítsen.”
Eme mondatokkal kezdték Horgoson a megemlékezést, hosszasan ecsetelve a falu történelmi múltját, majd a forradalom és szabadságharc fontosságára is kitért a történész. Miután a Kossuth-táblánál elhelyezték a koszorúkat a megjelent vendégek, akik közös főhajtásra gyűltek össze a központban, a templomkertbe vezetett az útjuk, a Kárász család sírboltjához, ahol ismét felhangzott a Himnusz, egy diáklány saját, a falujáról írt verse, illetve a család leszármazottja, Erdélyi István emlékezett felmenőire. A politikum képviselői itt is elhelyezték a kegyelet virágait, főt hajtva a Kárász-kriptánál. A folytatásban a művelődési ház előterében kiállításmegnyitót tartottak olyan régi képekből, újságcikkekből és kiadványokból, melyek Horgos dicső múltját tükrözték, és remélhetőleg majd az utódok is egykor hasonlóan gazdag kiállítással büszkélkedhetnek évtizedek múltán. Az már biztosan bekerül a történelembe, hogy a hosszú évek küzdelme nem volt hiábavaló, és 2022-ben hivatalosan is átadhatták rendeltetésének azt az épületet, mely kulturális tevékenységek tömkelegének megtartására alkalmas. A helyszínen Pásztor István, a tartományi képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke elmondta, hogy tizenkét év alatt hosszas küzdelem árán realizálódott az épület kivitelezése, a magyar kormánynak köszönhetően pedig már a teljes felszerelés is megvan.
A Bartók Béla Magyar Művelődési Egyesület tagjai a Himnuszt éneklik a művelődési házban (Fotó: Gergely Árpád)
– Több szempontból is nagyon fontos ez az épület: civil szervezetek működnek itt, a Bartók Béla Művelődési Egyesület több mint tíz szakcsoportja itt tevékenykedik, ez a falu szíve, a lüktetése, mely megteremti a közösségi élet helyszínét. A jövőben pedig, úgy vélem, még fontosabb szerepet tölt majd be, mégpedig azt, hogy visszatér az élet ide, nemcsak a vasút miatt, hanem azért is, mert az utóbbi napokban erőteljesen elkezdtünk tervezni egy intermodális terminál építését a vasútállomáson – fejtette ki Pásztor István.
A művelődési ház pedig a színpadon és a nézőtéren is megtelt élettel. A Bartók Béla Művelődési Egyesület tagjai Szécsi Zsolt művészeti vezető irányításával az egykoron élt Zabosné Geleta Piroska hagyatékából válogatva és az által inspirálódva adtak elő zenés, táncos, szemet-lelket-magyarságot gyönyörködtető műsort, miután a színpadon Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Pirityiné Szabó Judit, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága Délvidéki és Diaszpóra Főosztályának vezetője mondtak ünnepi beszédet Horgoson.
Hajnal Jenő kiemelte a művelődési ház létrejöttének fontosságát is.
– Művészetté és gyönyörűséggé varázsolják a horgosiak a művelődési házat, gyengéd szeretettel. Olyanná, amiben ház, kultúra, örökség, gyermek, család, otthon, hit, haza, összetartozó, egymást erősítő fogalmakká nemesednek. Teszik ezt olyan tájban, aminek öröksége a tiszta forrás, éltető talaja pedig a horgosi homok – mondta többek között szívhez szóló beszédében Hajnal Jenő.
Pirityiné Szabó Judit a közelgő választások fontosságára is felhívta a figyelmet, de Wass Albert szavait is tolmácsolta beszédében, mely a horgosi nemzettársaihoz szólt.
– Az egy évtizedes megújulási folyamat sok-sok tapasztalattal és erőfeszítéssel járt, most viszont emelt fővel mondhatjuk el, hogy a magyarországi és a szerbiai állami támogatásnak, a VMSZ szerepvállalásának, a kitartó türelemnek és a helyiek sok-sok önkéntes kétkezi munkájának köszönhetően egy korszerű, a közösség megtartásában kulcsfontosságú intézmény jött létre – mondta Pirityiné Szabó Judit, aki Tóth Vilmos építésznek, a tájba illeszkedő épületek nagymesterének is köszönetet mondott, hogy ebbe a házba is lelket lehelt, és kifejtette, hogy csak ezzel a lelkülettel és cselekvő együttműködéssel lehet egy házból igazi otthon.
A színpadon pedig jelképesen átadták a művelődési ház dobozba zárt kulcsát, melyet a helyi kovácsmester készített, és amelyért és a sok segítségért Tóth Zoltán, a horgosi helyi közösség tanácsának elnöke mondott köszönetet.
