Robbanásoktól volt hangos Libanon déli része, az ország fővárosa, Bejrút pedig tüntetéstől. A robbanásokat izraeli tüzérségi lövedékek és repülőkről indított rakéták okozták, a bejrúti tiltakozást pedig az váltotta ki, hogy a kikötőben egy éve bekövetkezett katasztrófa egyetlen felelősét sem sikerült megtalálni, mert a politikusok akadályozzák a nyomozást, miközben semmit sem tesznek a válságban vergődő ország megmentéséért. A tüntetők összecsaptak a rendőrökkel; legalább 21-en megsérültek.
Az izraeli hadsereg megerősítette, hogy előbb a tüzérség, majd tegnapra virradóra a légierő mért válaszcsapásokat azokra a dél-libanoni körzetekre, ahonnan előző nap három rakétát lőttek ki Izraelre. A becsapódások után tűz keletkezett Kiryat Shmona város közelében.
A Libanonban jelentős politikai befolyással és katonai erővel rendelkező Hezbollah (amelyet több ország terrorista szervezetnek tart) azt állítja, hogy Mahmoudiya határ menti település környékét támadták az izraeli harci gépek. Jóval távolabb, Bejrútban is veszélyes helyzet alakult ki, amikor tüntetők egy csoportja megpróbált behatolni a parlamentbe. A biztonsági erők könnygázzal és vízágyúval szorították vissza az ostromlókat, akik közül többen kövekkel és egyéb tárgyakkal dobálták az épületet. Az összecsapásban legalább 21-en megsérültek.
A tüntetők a város más részein is megjelentek. A szerdai tömegmegmozdulást a bejrúti kikötőben bekövetkezett tavalyi robbanás és a vele járó óriási pusztítás évfordulójára időzítették. A több tízezer demonstráló sürgette a felelősök megnevezését, illetve megbüntetését (mivel erre még mindig nem került sor), és forradalmat követelt.
Az elégedetlenségnek számtalan oka van. Egyik az, hogy a nyomozás eddig még a detonáció pontos okát sem állapította meg, mert a politikusok akadályozzák a munkát. Ez talán nem meglepő, hiszen a vizsgálat során már a volt kormány több tagját és parlamenti képviselőket is mulasztással, hanyagsággal vádoltak meg.
A politikai elit azonban továbbra is hárítja a felelősséget, ami óriási. Az augusztus 4-ei példátlan robbanás ugyanis, amely a fél várost megrongálta és országszerte, sőt 240 kilométerre távolabb, Cipruson is érzékelték, csaknem 216 ember halálát, s több mint ötezer sebesülését okozta. A pusztítás megsemmisítette legalább 300 ezer ember otthonát és lakhatatlanná tett egész városnegyedeket. Teljesen lerombolta a kikötőt is, amely létfontosságú volt a 4,7 millió lakosú, és erősen importfüggő kis közel-keleti ország életében.
Pedig az illetékes vámhivatal éveken át sürgette a – városközponthoz közeli – kikötő 12-es számú raktárában szakszerűtlenül tárolt 2750 tonna veszélyes anyag (ammónium-nitrát) elszállítását, illetve a bíróság közbenjárását a cél megvalósítása érdekében. Mindez nem történt meg, és a mulasztások sorozata vezethetett végül a robbanáshoz. A tüntetők szerdán a kivégzését követelték azoknak, akik az ammónium-nitrátot Libanonba vitték.
Bár erős külföldi nyomás nehezedik az országra, a pártok az új kormány megalakításáról sem tudnak megegyezni. Az előző kabinetet a robbanás szele sodorta el. Azóta pedig már két kormányfőjelölt is megbukott.
A harmadikat, a korrupciógyanúba keveredett dollármilliárdos, kétszeres exminiszterelnök Nadzsib Mikatit július 26-án jelölték a tisztségre. Mielőbb munkához kellene látnia, mert Libanon ezer sebből vérzik, és csakis sürgős reformokkal lehetne kihúzni a csődből. A reformokkal talán mérsékelni lehetne a súlyos gazdasági-politikai krízist és a lakosság elégedetlenségét is, amelyet a folyamatos életszínvonalromlás és problémák sokasága is szít.
