Ivo Sanader (Beta)
Ivo Sanader puccsra készült, így a kormánykoalíciót vezető Horvát Demokratikus Közösségből (HDZ) való kizárása logikus lépés volt – szögezte le tegnap Stjepan Mesić államfő (is) annak kapcsán, hogy előző nap az egykori horvát kormányfőt, a párt (örökös) tiszteletbeli elnökét kirúgták a pártból.
Sanader erre állítólag azzal szolgált rá, hogy vasárnapi sajtóértekezletén élesen bírálta a pártvezetést, egyebek mellett az elnökválasztáson indult öt pártjelölt első fordulóban való leszereplését, és bejelentette a politikai életbe való visszatérését.
Ki érti ezt? – kéreti magát a kérdés, hiszen még a tavaly július 1-jei, teljesen váratlan (és máig sem megindokolt) lemondásának tényleges okai sem tisztázódtak. Erre most – szintúgy váratlan visszatérése beharangozásakor – robbant a bomba... ezzel még tovább bonyolódott ez a különben is komoly fejtörésre való többismeretlenes egyenlet.
Pörgessük vissza hát fél évet a történelem kerekét, addig az időpontig, amikor Sanader „személyes okokra” hivatkozva mondott le kormányfői és pártelnöki tisztségéről! Támpontok híján akkor ki-ki a maga módján eredt a vélt igazság nyomába. A lehetséges okok közt emlegették az akkor éppen holtpontra jutott szlovén–horvát határvitát, ami miatt kérdésessé vált Horvátország uniós csatlakozásának a folytatása. Mások szerint a belső szociális feszültségek miatt érezte idejét a távozásnak. Megint mások úgy látták, visszavonulása csak színlelt, terve ugyanis, hogy a népszerűtlen kormány élére majdan a vihar elültével tér vissza. Egyesek szerint lemondása arra vezethető vissza, hogy a HDZ-n belül megerősödtek a keményvonalas tuđmanisták, ők golyózták ki... és vele együtt a liberális irányvonalat. A szennylapok (szebben: bulvársajtó) előszeretettel propagálták, hogy betegség (főként AIDS és rák...) miatt mondott le, a krimiközpontúak szerint őt is megfenyegették, hogy elteszik láb alól, mint néhány laptulajdonossal tették. És – korántsem utolsósorban – terítéken szerepel(t) Sanader vitatott múltja, két osztrák cég részben neki tulajdonított csődje, komoly csúszópénzek elfogadása (1995/96), a Hypo Alpe Adria Bank és a bajor tartományi bank (Bayern LB) körüli kétes ügyek, a zágrábi Plivának az amerikai Barr Pharmaceutical kezére való átjátszása és hasonlók. Logikusnak tetszett hát feltételezni, hogy azért szedte sietve a sátorfáját, mert ezek a korrupciós és alvilági ügyek kiderülni készültek.
Ezért is roppant érdekes, hogy a pártból való friss kiebrudalása kapcsán a horvát (nemkülönben az osztrák és a német) média is szinte egybehangzóan úgy véli: Sanader a hivatali idejében történt korrupciós ügyekért lakolt meg. „Az összes korrupciós botrány, amelyre az elmúlt hat hónapban fény derült, Sanaderhez köthető. Közpénzek szisztematikus ellopásáról van szó, amelyről a (volt) kormányfőnek és pártelnöknek egyszerűen tudnia kellett” – így a Jutarnji list. „Egyik ügyet leplezik le a másik után. A probléma, hogy mindegyik szál Ivo Sanaderhez vezet” – jegyzi meg a Poslovni dnevnik kommentátora.
Igaz, hogy Sanader korábbi jobbkeze, Jadranka Kosor – aki a kormányfői és pártelnöki tisztségében is követte – az uniós követelésekkel összhangban fokozta a korrupció elleni fellépést, és ennek eredményeként több nagy állami cég vezetőjét vették őrizetbe. Ha azt is bizonyosnak vesszük, hogy a Sanader számlájára írt vádak egyike-másika megalapozott lehet, úgy tökéletesen nem logikus a nagy come back terve. Mármint ha tavaly júliusban a korrupciós ügyek szorításából igyekezett szabadulni, akkor most – midőn épp kiderülni látszanak ezek – épeszű ember aligha kívánkozik vissza a politikai életbe. Vagy mégis?!?
A most közfogyasztásra szánt valóság szerint a pártból való kizárással megakadályozták Sanader politikai életbe való visszatérését, a koalíció is majdan megszilárdul, a horvát politika egén tornyosuló baljós fellegek elvonultak. Minden OK, csupán egy – már különben is süllyesztőbe tett – ember töröltetett a listáról.
Másfelől a kizárás – a fentiek fényében – valójában nem más, mint Sanader önmagától való megmentése. Afféle megelőző intézkedésként bedobott mentőöv, mely a mocsokba fulladás lehetőségét hivatott kizárni. Így a horvát csúcsvezetés szabályosan jót cselekedett vele, megsüvegelendően emberségesen járt el, ezért Sanader titokban örökös hálát érez majd.
Ha esetleg nem így lenne (ami szinte biztosra vehető), úgy ennek az egyenletnek csak akkor lesz majd ildomos újra nekiveselkedni, ha kevesebb lesz benne az ismeretlen.
