A világ hírközlő eszközei már rég foglalkoztak annyit egy eseménnyel, mint most a koronavírus által előidézett járvánnyal. Szinte elképesztő, hogy az újságok tartalmának milyen nagy részét foglalja el ez a téma. (A Le Monde online kiadása minden nap közli, hogy az nap melyik volt a 9 legolvasottabb cikk, és kedden ebből 7, szerdán pedig 6 a koronavírussal foglalkozott. A pozsonyi Új Szó online kiadása Külföld címmel 8 újságcímet közöl és kedden, meg szerdán mind a 8 a koronavírussal foglalkozott.)
A cikkek bőven foglalkoznak a járvány mindhárom szakaszával: megjelenik az első fertőzött (naponta 8–9 országban jelent meg az első fertőzött), a fertőzöttek száma nőttön-nő és a járvány halálos esetekkel jár. (A heti mérleg: az 5 legsúlyosabban érintett 5 ország között Olaszországban egyetlen nap alatt 1500 megbetegedés, eddig 631 halottal, Franciaországban 1784 fertőzött, 33 halott.)
Az emberek többsége feleslegesnek, pánikkeltésnek tartja ezt a felfokozott érdeklődést. (Magyarországon a megkérdezettek 71 százaléka pánikkeltésnek, 61 százaléka rémhírterjesztésnek tartja ezt a hírverést.) A politikusok azonban arra figyelmeztetnek, hogy komolyan kell venni a járványt. (Orbán Viktor: „Világjárványra kell készülni”. Matolcsi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke: „A koronavírus hatásai kiszámíthatatlanok”.) Annak vizsgálata pedig: honnan ez a nagy érdeklődés a járvánnyal kapcsolatos hírek iránt (lásd a Le Monde olvasottságát) már holnap munkát ad a világ tudósainak. Mi csak néhány gondolatot említenénk.
Az érdeklődés egyik gerjesztőjét a tudósok cáfolták. Az emberek első következtetése ugyanis az volt, hogy a koronavírust mesterségesen állították elő, és azért dobták be, hogy megzavarják a kínai gazdaságot, miután az eddigi amerikai lépések nem érték el a kívánt cél, vagy legalább is annyit ártottak az amerikai gazdaságnak, mint a kínainak. Tartalék változatként: a vírus valamelyik kutatóintézetből szabadult el.
A tudósok azonban meggyőző érvekkel mutatták ki, hogy két komoly érv szól az ellen, hogy tudatos szabotázsakcióról vagy véletlen balesetről van szó. Az egyik, hogy a koronavírus nem olyan veszélyes, mintha mesterségesen előállított lenne. Általában kevesen – a betegek maximum 4 százaléka – hal bele, és a halottak között úgyszólván nincs fiatal. (Az átlag életkor 81(!) év.) A idősebbek között is csak az hal bele, akinek valami más krónikus betegsége van. A mesterséges vírust pedig elsősorban gyilkolásra készítették. A másik érv: ha mesterséges lenne akkor már lenne ellenszere is, mert nincs az a felelőtlen intézet, amely erről nem gondoskodna.
Végül megállapították, hogy a vírus a denevérektől származik. (Egy kisebbség szerint a kígyóktól.) Az pedig biztos, hogy azért lett Kína az első, mert a kínaiaknál évezredes hagyomány, hogy mintegy 70 állat húsát eszik. (Ha nem jön a járvány nem tudtuk volna meg, hogy a lajhár húsa a legdrágább ínyencség.) Farmok és vállalatok ezrei szállítják az élő vagy feldolgozott állatokat. (Most ezek halálra vannak ítélve, mert a hatóságok csak 9 fajta hús fogyasztását engedélyezik.)
A nagy érdeklődésnek azonban vannak cáfolhatatlan tudatos és tudatalatti okai. A tudatos okok között első helyen áll, hogy a járvány rádöbbentett bennünket arra, mennyire globalizált lett a világ, mivel volt már ennél sokkal pusztítóbb járvány is. A spanyolnáthának például 1918-ban 50–100 millió áldozata volt, de az csak Európában és Észak-Amerikában terjedt. A mostani járvány viszont rövid idő alatt minden kontinensre, és több mint 100 államba eljutott.
Ennek a globalizálódással járó függőségnek a legbeszédesebb példája a nagy arányú függőség Kínától. Kiderült például, hogy Szerbiában a gyógyszerek alapanyagának 70, Magyarországon 75 százaléka Kínából jön. (Még 20 százaléka Indiából.) És lapunk melléklete átvette a Magyar Mezőgazdaság c. folyóirat cikkét, mely szerint „Az A-, D-, E-vitamincsoportot szinte teljes egészében Kínában gyártják, de innen érkezik a betain és az aminosavak nagy része, valamint számos mikroelem, és olyan fontos takarmány-kiegészítők, mint a cink-szulfát”. De ez a helyzet a műtrágya alapanyagainál is, hamarosan magánál a műtrágyánál is. (Kína 2019-ben 2,8 millió tonna műtrágyát exportált.)
A tudatalatti okok között szerepel, hogy az embereket annyi mindennel ijesztgetik. Már régebben a klímaváltozás következményeivel, újabban azzal, hogy jön az új gazdasági válság. (Ezt legkönnyebb megjósolni, hisz a piacgazdaságnak van egy ciklikus mozgása, ami abból adódik, hogy a piac időnként telítődik. Most pedig ehhez társul, hogy az eladósodás ismét a 2008-as szinten van, ha nem nagyobb.) Most éppen az hiányzik, hogy ez a járvány ilyen kárt zúdítson a gazdaságra.
Maga a vesztegzár elég, hogy bajokat zúdítson az emberek nyakába. (Egész Lombardia karanténba helyezése nemcsak 16 millió embert sújt, hanem megakasztja az ország ipari termelésének és exportjának 40–40 százalékát adó tartomány gazdaságát is.) És akkor még ott vannak a járvány egyéb következményei. Onnan, hogy a francia gazdaság a 2009-es szintre esett vissza, addig hogy a tőzsdéken 15–20 százalékkal esett a részvények értéke. De kiszámíthatatlanok ennek a politikai következményei is. A most gazdasági sikerekkel dicsekvő kormányok a gazdasági válsággal sújtott elődöket az ország tönkretételével vádolják, és most hasonló sorsra jutnak, ha jön az új válság, amely azt is megmutatja, hogy a gazdaság nem tőlük függ.
