Románia alkotmányának első paragrafusa kimondja: az ország egységes nemzetállam. Ennek a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szerint ellentmond, hogy az 1,3 milliós magyarság küldöttein kívül további 18 nemzeti kisebbség képviselői ülnek a bukaresti törvényhozásban. Ezért a most zajló alkotmánymódosítási folyamat során megpróbálta töröltetni az alaptörvényből az akár a kisebbségi jogok csorbítását is lehetővé tevő kitételt. Sikertelenül.
Az alkotmánymódosító bizottság többségi tagjai egyöntetűen visszautasították az RMDSZ javaslatát. Hogy ez így lesz, afelől senki sem kételkedett vagy ha volt mégis néhány túlzottan derűlátó, őket is lehűtötte az RMDSZ csíkszeredai kongresszusán Victor Ponta miniszterelnök. A kormányfő kijelentette: „Önök jól tudják – és van bátorságom itt kijelenteni – mennyire nehéz lesz a parlamenti többséggel elfogadtatni az alkotmány első cikkelye módosításának gondolatát. Ugyanakkor azt is jól tudom, hogy Erdély Román Királysággal való egyesülésének alapjánál 1918-ban bizonyos alapelvek álltak. Igen, azt hiszem, hogy az alkotmány módosításakor közösen megtalálhatjuk azt a megfogalmazást, amely alkotmányosan is szavatolja önöknek, hogy részei a nemzetnek, legitim, egyenjogú tagjai ennek az országnak, és ez az önök országa is, ahogyan minden román országa”.
Victor Ponta az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatra utalt. Nem volt egészen világos, hogy mit ajánlana, elfogadhatónak tartja-e az RMDSZ másik javaslatát, hogy az alkotmány rögzítse: a romániai magyarság államalkotó nemzet, amelynek nyelve ott, ahol többségben élnek szintén államnyelv, de a nagyobb nyitottság a magyar kisebbség irányában érezhető volt. Ha az RMDSZ által megfogalmazott maximális követelésekhez mérjük, a miniszterelnök álláspontja elutasítónak tűnhet, de ha a román pártok utóbbi húsz évben tanúsított elvi hozzáállását tekintjük összehasonlítási alapnak, az előrehaladás kétségbevonhatatlan.
Horatiu Pepine román történész esszéjében elismeri, ezidáig bármely vitát eleve lezárt az az állítás, hogy a kisebbségi jogokat tekintve Románia az Európában létező legmagasabb normákat alkalmazza. „Valójában a magyarok helyzete nem valamiféle európai szabványhoz mérve problematikus, hanem ahhoz a kezdeti pillanathoz mérve, amikor kisebbséggé váltak” – ismeri el Horatiu Pepine. Az 1918-as mozzanatról van szó, amikor a „valamennyi erdélyi, bánsági és magyarországi román” nemzetgyűlése Gyulafehérváron elfogadja a határozatot Erdély Romániával történő egyesüléséről. A határozat III. cikke: „Az új román állam létrehozásának alapvető elveként a Nemzetgyűlés kijelenti a következőket: 1. Az együtt élő népek számára teljes nemzeti szabadság. Minden egyes nép a saját nyelvén, a saját kebeléből származó egyének révén oktat, igazgat és ítélkezik, és minden egyes nép az országos törvényhozó testületekben és a kormányzásban az őt alkotó személyek számával arányosan kap képviseleti jogot.”
A történész úgy véli, hogy a Kiáltvány szövegében a jogi-politikai szempontból legtöbb nehézséget okozó fogalom az „együtt élő népek”. A magyarok 93 év alatt együtt élő népből nemzeti kisebbséggé váltak, s a jogvesztés nyilvánvaló – figyelmeztet Pepine.
Az RMDSZ már a kilencvenes években egyértelműen megfogalmazta a követelményt, hogy ismerjék el a romániai magyarságot „államalkotó tényezőnek”, ami visszaállítana valamit az „együtt élő nép” státusából. Most azt reméli, hogy az új alkotmányban kedvezőbb státust tud kialkudni az erdélyi magyarság számára.
Azt, hogy a héten nem született döntés az alkotmánymódosító bizottságban a regionális nyelvekre és a kisebbségek államalkotó tényezőként történő elismerésére vonatkozó RMDSZ-es javaslatról, értelmezhető úgy is, hogy lehet tárgyalni róla, de úgy is, hogy a többség lenyelni sem tudja, nem hogy megemészteni azt.
Hamarosan kiderül, mennyit ér a miniszterelnök szava. Párttársai előtt. És az erdélyi magyaroknak.
