Bögyöga büszöm! – ekképp köszöntik egymást Csillámvölgy lakói, azaz Pertu király, és az ő udvartartása meg a népe, a csillámvölgyi fényevők. Különös hely ez a Szabó T. Anna által megálmodott, megteremtett világ. Valahol, az emberi territórium és az álmok határán terül el, túl időn és téren, az örök fény birodalmában, ahol nincs sötétség, nem létezik éjszaka, s a kedvesség és nagylelkűség a közösségszervező erő. Efféle országban gyerekjáték az uralkodás, s az alattvalók helyzete is irigylésre méltó, elvégre ilyen kellemes környezetben az alárendeltségi állapot is könnyűszerrel elviselhető, ráadásul a király kedves bolondja, fürge észjárásával, vicces ötleteivel, kacagtató mókázásaival minden összezördülést elsimít, minden bosszúságot ellensúlyoz, helyre tesz. Egyetlen hátulütője e paradicsomi állapotnak az egyhangúság, mely nemcsak eseménytelenségben, hanem változatlanságban is tetten érhető. Mindez az élet több szegmensét érinti, legkifejezettebben mégis talán az evést, hiszen Csillámvölgyben nem ismerik a fűszereket, sem az ételízesítés fortélyait, így a helybéliek fő eledelükön, az íztelen fényen tengődnek évszázadok óta, igaz, e tápláléknak köszönhetően matuzsálemi kort érnek meg.
Egy valamire való mese sem ér azonban egy hajítófát sem ősellenség, azaz Gonosz nélkül, így Szabó T. Anna jelen meséjében, A fűszermadárban is felbukkan a magyar népmesékből jól ismert Markoláb nevű démon, aki ezt a csillámvölgyi idillt olyképpen bolygatná meg, hogy fel szeretné falni mesehőseink feje fölül az éltető és melengető Napot, az emberi világ vesztét is okozva ezáltal, egyben kiterjesztve a sötétség birodalmát. Egyetlen hatásos fegyver létezik csak ellene, a varázserejű százfűszer szósz, amely égbe szálló illatával, csodás aromájával vissza tudná fogni a gonosz erejét. Fűszervadászatra indulnak tehát a mese pöttöm hősei, Hanna és Henne, a király elkényeztetett gyerekei, Napsugár, egy valódi embergyerek, aki a szósz főzésének titkát ismeri, valamint a talpraesett Bolond, aki jóval több egy hétköznapi bolondnál, hisz varázserővel, isteni tudással és hatalommal rendelkezik, s főnixként röpül égen és időn át, hogy vezetőként, testőrként és bölcsként egyengesse a gyerekek emberi világunkba vezető, fűszerkereső útját.
Szabó T. Anna könyve azonban jóval több e néhány mondatba foglalható mesés történetnél, hiszen magyar népmesei elemeket, indiai mítoszokat, uráli sámánhitet, arab regéket és indiai legendákat ötvöz, ráadásul olvasóival több tucatnyi fűszert ismertet meg, így sajátos fűszerlexikonként is forgatható a mesekönyv. Eljuthatunk benne dzsungelbe, nyüzsgő indiai fűszerpiacra, sőt a nagy hatalmú sámán különleges kertjébe is, mindezen utazás során pedig fejtvényekkel és rejtvényekkel kerülünk szembe, különböző népek szokásaival ismerkedünk meg, és megtanulhatunk ezt-azt barátságról, emberségről, hősiességről. Mindezt lírával vegyítve, hiszen a könyv tele van zenével: ritmusokkal, versekkel, szójátékokkal, dobolásra, dúdolásra késztetve olvasóját.
A mese minden hőse gondosan egyénített, hús-vér figura, talán csak a főhős, a bolondból Fűszermadárrá, majd Agnivá, a gyerekek védelmezőjévé, később Benuvá, a világ legcsodálatosabb madarává, aztán Garudává, a kígyó legyőzőjévé, végül Főnixé, a tűzmadárrá, a fűszerek és a fény őrzőjévé változó csodalény alakja értelmezhető nehezen, ez a sokszoros átalakulás helyenként elbonyolítja, megnehezíti a mesefolyam megfejtését, befogadását.
A nyelvi játékok és a finoman mért Szabó T. Anna-i humor azonban sokat javít a mű élvezeti értékén, ahogy a dinamikus párbeszédek és a pergő cselekmény is a könyv erényei közé sorolható, miként az alapötlet is, az égen-földön zajló fűszerkaland.
Nemcsak a történet különleges azonban, hanem színpompás köntöse is, a Schall Eszter által készített illusztrációk, melyek kiválóan egészítik ki a fűszerek illatorgiáját. A rajzok nyomán szinte megelevenedik a fülledt dzsungel, életre kel a nyüzsgő fűszerpiac, s a sámán hideglelős birodalma valódi borzongást kelt.
Ez a színpadi darabból kiforrt meseregény, Szabó T. Anna fűszermadara igazi ínyenceknek ajánlott, mindazoknak, akik illatok, ízek, színek, formák és történetek vonatkozásában is a különlegességeket részesítik előnyben, akik, ha tehetik, a szokatlant és meghökkentőt keresik.
