Ellenkezést váltott ki az ellenzéki pártok között, és menten gúnyolódó, ledorongoló publicisztikák szökkentek a szárba a balliberális sajtóban arra a hírre, hogy a kormány döntésével az Emberi Erőforrások Minisztériumában a jövőben Keresztényüldözés elleni helyettes államtitkárság alakul.
A gúnyolódás és a meg nem értés oka a mindennel szembeszegülő ellenzéki attitűdön túl az lehet, hogy a nyugati sajtóban alig ismert a tény, hogy ma a világon a legüldözöttebb vallás a kereszténység. Naponta több száz embert ölnek meg Krisztusba vetett hite okán, főként a muzulmán országokban, de nemcsak ott, Indiában, Kínában, Észak-Koreában sem ismeretlen – persze a maguk részéről el nem ismert – cselekmény a keresztényüldözés.
A cáfolhatatlan ténynek a nyugati sajtóban történő buzgó elhallgatásán csak azok csodálkozhatnak – mondjuk az iszlám országokban élők, ahol a gyökerei alapján tájékozatlanságból még mindig keresztény civilizációnak hiszik az európait –, akik nem ismerik a kontinens történelmét és a (poszt)modern, ízig-vérig elvilágiasodott európai embert.
Mindezek ellenére is fölvetődik a kérdés, hogy mit tehet a piciny Magyarország a keresztényüldözéssel szemben, amely kétségkívül globális probléma, és ebből kifolyólag a megoldása is csak globális lehet.
Erre a kérdésre szerdán a Kossuth rádióban Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának a vezetője próbált válaszolni, aki szerint „többek között a figyelemfelhívás és a humanitárius akciók koordinálására hozta létre a kormány a helyettes államtitkárságot.” A miniszter kiemelte: a világ lakosságának egyharmada keresztény és egyben a legüldözöttebb vallási csoportja. A vallás elleni üldözésekkel összefüggő cselekmények 78 százaléka keresztények ellen irányul: minden öt atrocitásból négyet keresztények ellen követnek el. Frekventált hely például a Közel-Kelet, és ekként említhetők a migránsválsággal érintett területek is. Fontos, hogy legyen egy központ, amely felhívja a figyelmet erre a problémára, hogy „ezt a dolgot komolyan kell venni” – foglalta össze szavait az MTI.
A helyettes államtitkárság feladata lesz a már megkezdett humanitárius munka folytatása, koordinálása is. Példaként említette, hogy az iraki Erbílben keresztény gyerekek számára építenek iskolát.
Sok vagy kevés az erre szánt egymilliárd? Az ellenzék szerint a kevés is sok volna, hiszen úgyis csak a pénzlenyúlásról szól a történet. Mondta ezt V. Naszály Márta, a Párbeszéd Magyarországért elnökségi tagja, aki szerint az államtitkárságot csupán propagandacélokból hozzák létre, amely valószínűleg egy funkció nélküli kifizetőhellyé válik, vagy pedig csendben megszűnik.
A Fidesz erre úgy reagált az MTI közlése szerint, hogy a balliberálisok gazdasági bevándorlók tömegét akarják beengedni és betelepíteni, az üldözött keresztények megsegítése ellen viszont azonnal kikelnek. De itt már átlépünk az aktuálpolitika területére, térjünk vissza inkább a helyettes államtitkárság céljaihoz.
Balog Zoltán szerint elsődleges cél a figyelemfölhívás, ami egyáltalán nem egy értelmetlen feladat, hiszen tegyék a szívüket a kezükre, és mondják meg őszintén: hányan hallottak arról, hogy a kereszténység ma a világ legüldözöttebb vallása, és mikor olvastak a hitük miatt megölt, sok esetben kínhalált halt keresztényekről? Ez ma nem lehet téma a fősodorban.
És ki hallott arról, hogy a Közel-Keleten, Irakban, Szíriában és másutt ezer évvel régebbi keresztény közösségek léteznek, mint Európában, azaz most már csak léteztek, mert épp most keresztényietlenítik a térséget, a Krisztus-hit szülőhazáját. (A Bibliában is olvashatták, hogy Szent Pál – akkor még Saul – Damaszkuszba indult keresztényeket üldözni, abba a Damaszkuszba, amely ma Szíria fővárosa.)
A Közel-Keleten az első világháború előtt minden negyedik ember volt keresztény, ma minden harmincharmadik. Mi ez, ha nem keresztényüldözés?
Az utóbbi adatot egyébként Rétvári Bence államtitkár közölte, aki felügyelete alá fog tartozni a Török Tamás vezette helyettes államtitkárság.
Balog Zoltán a rádióinterjúban azt is elmondta, az ötlet a megalapításról Orbán Viktor kormányfő vatikáni látogatásán merült fel. Ez a hír csak azoknak a jobboldali érzelmű embereknek lehet érdekes, akik a migránshelyzet eltérő megítélése miatt most kéjes igazságérzettel állítják szembe a magyar miniszterelnök és a pápa irgalmasságra figyelmeztető „migránspolitikáját”. Mintha a világ csupa fekete-fehér valóság volna.
Aki a színeket és a velük járó árnyalatnyi különbségeket nem látja, az legjobb esetben színvakságban szenved, de lehet, hogy a sötétség a gyűlölettől elvakultan már máshova is kiterjedt benne.
