Tiltakozik a magyar média egy része az új médiatörvény ellen. A jogszabálynak még csak tervezete létezik, a sajtó baloldali-liberálisnak nevezett blokkja azonban egyként kelt ki ellene. A héten üres címlappal jelent meg az Élet és Irodalom, valamint a Magyar Narancs, míg a Népszabadság és a Népszava cikkekben írta meg bírálatát.
Az említett szerkesztőségek a sajtószabadságot féltik. Az Országgyűlés elé került tervezet ugyanis azt javasolja, hogy az országos napilapokra és internetes sajtótermékekre akár 25 millió, az országos hetilapokra és folyóiratokra 10 millió forintig terjedő szankciót szabhasson ki a Médiahatóság. Ami már magában elég meredek, mert egy-két ilyen bírság anyagilag teljességgel ellehetetlenítheti, a megszűnésbe sodorhatja a szerkesztőségeket. A tiltakozók még ennél is nagyobb bajnak tartják, hogy tervezetből nem derül ki: egészen pontosan mi fog a jövőben jogsértésnek minősülni. Erről kizárólag a Médiahatóság dönt majd. Bojtár B. Endre, a Magyar Narancs főszerkesztője szerint ez azt jelenti, hogy minden kontrollt egy gyakorlatilag önálló sajtóbíróság gyakorol majd. Nyomtatott és elektronikus médiumok, internetes portálok, de még a blogok zöme felett is.
A balliberális újságírók mellett a civileket sem hagyja hidegen a médiatörvény tervezete: a Társaság a Szabadságjogokért bejelentette, hogy Alkotmánybírósághoz fordul a javaslat egyes passzusai miatt. Simon Éva, a TASZ munkatársa a Népszavának nyilatkozva sérelmezte például, hogy a sajtónak meg kell felelnie a közerkölcsnek. Ami viszont értelmezhetetlen, mert a közerkölcs fogalma sem egzakt. Még akkor sem az, ha körülbelül sejtjük, mit is kellene fednie. Sejtésekre, feltételezésekre viszont nem lehet törvényeket alapozni.
A TASZ arra figyelmeztet: a nyomtatott és internetes sajtóra a polgári és a büntetőtörvények vonatkoznak, tehát éppenséggel semmi sem indokolja, hogy egy hatóság közvetlen tartalmi kontrollt gyakoroljon a média fölött.
A Médiahatóság dolga lesz felügyelni, hogy a sajtó betartja-e a kötelezettségeit; hogy tényszerűen, sokoldalúan és kiegyensúlyozottan tájékoztat-e, tiszteletben tartja-e az emberi méltóságot és a kiskorúak egészséges fejlődését. De azt senki sem pontosítja, hogy ez mit jelent. Ha akarom, a kiskorúak egészséges fejlődését a csokoládé vagy a chips népszerűsítése, de akár az el nem ítélése is károsan befolyásolja. Vagy a családon belüli erőszakot bemutató alkotások, amelyeknek esetleg éppen az lenne a céljuk, hogy felhívják a figyelmet az ilyen esetekre. Vagy bármi. Az emberi méltósággal hasonló a helyzet. Nagyon nem egészséges ennyire nyújtható, ennyire „rágógumi-szabályozást” megfogalmazni, éppen azért, mert egyszerűen megszünteti a játékszabályokat. Azokra pedig szükség van. Nem a politikusok, nem a pártok védelmében, félreértés ne essék. A politikusok is, a pártok is egészen jól meg tudják védeni magukat, vannak eszközeik, csatornáik is szép számmal, ahol hirdethetik az általuk egyedül üdvösnek tartott igét, ahol védekezhetnek és támadhatnak kedvükre. A polgárok, az átlagember, a médiafogyasztó miatt van szükség egyszerű és átlátható, pontosan megfogalmazott szabályozásra, hogy tényleg mindenki elmondhassa valahol, amit gondol. Akár az abortuszról, akár a chipsfogyasztásról, akár a tájékoztatás minőségéről. Vagy az otthonszülésről. Vagy bármiről. És mindannak az ellenkezőjéről is. Mert a sajtószabadság ezt jelenti.
