Budapesti tudósítónktól
A módosabbaknak wellness-hétvége vagy néhány napos síelés jelenti a régiből az új évbe való átlépés kereteit. A kevésbé kiszámíthatóan élő magyar az utolsó pillanatban néz szét a vendéglők, kocsmák, szórakozóhelyek kínálatában. És nem is reménytelenül, ugyanis a nagyobb városokban rendre akadnak olyan helyek, amelyekben felettébb jó nevű zenészek gondoskodnak a szórakozásról; a tegnapi, tegnapelőtti és természetesen a mai magyar poprock-mezőny teljes egészében képviselteti magát a szilveszteri bulikban, de nem marad éhen az sem, aki a techno ezernyi válfaja közül szeretné kiválasztani évváltáskor is a maga partiját.
A lakosság viszonylag népes tábora kortól és nemtől függetlenül természetesen Magyarországon is a házibuli különböző válfajai mellett teszi le a voksot azon az éjszakán, amelynek hajnala új évre virrad. Van, akinek ez békés tévénézést jelent, mások esetében annak a misztériumnak a megfejtését, hogy hogyan fér el másfél tucatnyi tizenéves egyetlen lakótelepi lakás falai között. A régi időkkel ellentétben, amikor dohányzóasztalnyi hangfalak szolgáltatták a dübörgést, a mai fiatalok már nem a lemezjátszókban és hi-fi tornyokban hisznek szilveszterkor sem: a számítógépek playlistjei pedig viszonylag csendesebb hangszórók révén jutnak el a bulizók (és az őket elviselő szomszédok) dobhártyájáig. A technikai fejlődés a tolerancia erősödését eredményezi, hiszen a cigányzene rajongóinak ma már nem kell volume-csatákat vívniuk a Tankcsapdával, az immár történelemmé vált Kispál és a Borz balladáit sem nyomják el a Zene Expressből megismert, hm, előadók hangja…
De akár Lagzi Lajcsi és társai, akár az Iron Maiden, akár wellness vagy valamelyik patinás étterem, akár a Merlin Színház vagy valamelyik romkocsma, két előfeltétele van annak, hogy a magyar ember szilveszterezzen: a forralt bor és a virsli. Ez az a két dolog, amely nélkül az új év egészen biztosan nem érkezik meg éjfélkor Magyarországra. Lett légyen az a legócskább, hipermarketek „sajátmárkás” akármije, vagy valamelyik komoly gyártó minőségi terméke, a virsli a szilveszter előfeltétele. A karácsonyt követő üzletnyitás azzal kezdődik, hogy a kereskedők átárazzák a virsliket; az akciós árak 30–60 százalékkal alacsonyabbak, mint a normál fekvésűek, teljesen mindegy, hogy a 4-500 forintos vagy a 2-3 ezer forintos kilónkénti árról van-e szó. Még a pezsgők áttekinthetetlen piacán sem akkora az árverseny és a polcok körüli nyüzsgés, mint a virslis hűtők környékén. Magyar ember virslivel ünnepel.
És ez alól még az igen népszerű utcai szilveszterezések sem jelentenek kivételt. Igaz, ott amerikai hot-dognak nevezik és szórnak rá pirított hagymát is az árusok, de mindenki tudja: virsli az, amolyan jófajta, gazdaságos, aminek előállításához egészen biztosan nem kellett állatot ölni.
A budapestiek és a magyar fővárosba látogatók számára szervez érdekes szilveszteri programot egyébként az uniós elnökségre készülő kormányzat a budai kultúrélet egyik központjában, a Millenárison. Az Európa mi vagyunk címet viselő, a magyar EU-elnökséget megnyitó lakossági-kulturális rendezvényen ünnepel majd Nagy Anna kormányszóvivő és Bakos Piroska, a magyar uniós elnökség szóvivője is. A programsorozatnak két helyszíne lesz, a látogatók zenei affinitásuknak megfelelően válogathatnak közöttük, emellett óriás kivetítőkön láthatják az uniós elnökség leendő helyszíneit bemutató összeállítást. Minderről a szenvedélyes tévénézők sem maradnak le: az m1 és az m2 ma este 23 óra és hajnali fél egy között helyszíni közvetítést ad az eseményekről. Ugyanitt lesz látható a köztársasági elnök újévi köszöntője is: Schmitt Pál ugyanis elődjétől eltérően nem január elsején mondja el beszédét, hanem a pezsgőbontást és a Himnuszt követően, éjfél után. Egy újabb évben.
