Brassói tudósítónktól
Senki sem gondolta – legkevésbé Traian Băsescu román elnök –, hogy egy egészségügyi minisztériumi helyettes államtitkár ellen intézett kirohanása ekkora felháborodást kelt.
Tiltakozó megmozdulások zajlanak a múlt hét vége óta Románia nagyvárosaiban – a legnagyobb szabásúak Bukarestben – az egészségügyi törvénytervezet, a Boc-kormány és Traian Băsescu államfő ellen. A hétvégi bukaresti tüntetések erőszakba torkolltak, a résztvevők – futballszurkolók, valamint a szélsőséges Noua Dreaptă szimpatizánsai – összecsaptak a csendőrökkel, utóbbiak közül többen súlyosan megsérültek, több tüntetőt előállítottak. Azóta viszont békés tüntetések zajlanak estéről estére, amelyen az egyre nagyobb számú tiltakozó az elnök távozását kéri, mind hangosabban és haragosabban.
Traian Băsescu utasítására időközben Ritli László egészségügyi miniszter visszavonta a közvitára bocsátott jogszabályt, sőt visszahívta az elnökkel való konfliktusa miatt lemondott Raed Arafat helyettes államtitkárt is. Ez azonban már nem csillapította a kedélyeket.
Raed Arafat felhívást intézett a tüntetőkhöz, amelyben a demonstrációk berekesztésére szólított fel, és arra kérte az egészségügyi törvénytervezet ellenzőit, ne engedjék magukat „politikailag manipulálni”. Az ellenzéki Szociálliberális Unió vezetői szolidaritásukról biztosították a tüntetőket, túlzottnak nevezték a rendvédelmi szervek beavatkozását, egyúttal a parlament rendkívüli ülésszakának összehívását követelték az „ország politikai helyzetének megvitatása és a társadalmi feszültségek enyhítése” érdekében.
Azonban az a néhány ezer ember, aki egy hete minden este a nagyvárosok utcáin, terein tüntet, nem az ellenzéket támogatja, hanem a teljes politikai osztályt kárhoztatja. Az agorákat, ahová mindenki a maga gondjával érkezett – a nyugdíjas, a tanár a pénztelenségére, a munkanélküli a kilátástalanságra, a fiatal a távlatok hiányára, a beteg az orvosi ellátásra, az öregautó-tulajdonos a regisztrációs adóra panaszkodik –, nos a tüntetések helyszínét politikamentes övezetté nyilvánították.
Nem meglepő, ugyanis a hatalom és az ellenzék is lejáratta magát. És nem csak Bukarestben. Szinte a teljes Kelet-Európában.
Huszonkét év alatt semmit sem tanultak. Sem a saját, sem a mások kárán. Nem tanultak a politikatudomány jeles teoretikusaitól sem. Butaságukat pedig csak úgy tudták palástolni, hogy lezüllesztették az oktatási rendszert, így a gépezet sok ezer sokdiplomás félanalfabétát köp ki ma is. Hatalmukat meg úgy konzerválták (hatalmon vannak furcsa és természetellenes üzleti összefonódások révén kormányon és ellenzékben is), hogy gazdasági intézkedéseikkel megakadályozták a középosztály megerősödését, majd hozzájárultak felszámolásához.
A jelenlegi bizalmi válságnak politikai okai vannak. Amikor a hitelét vesztett államfő szembeszállt a hiteles szakemberrel, akkor kitűnt a romániai politikai osztálynak a valódi természete. Mivel a válság politikai, a megoldása is csak politikai lehet.
A 22-es csapdája az, hogy annak a politikai osztálynak kellene megújulnia, amely mindent megtesz azért, hogy ne kelljen megújulnia. S ha mégis akadna, aki a politika gyakorlatában nem a hatalom bitorlását, hanem a közjó megvalósításának lehetőségét látja, csak a képzett középosztályra támaszkodhatna. Azt viszont (tudatosan) felszámolták.
Valakinek, valaminek fel kell szakítania a bűvös kört. A tüntetők, a tüntetések nem oldják fel. Félő, hogy csupán egy mély és fájdalmas válság. Ennek a válságnak az elején járunk.
