Megszavazta a romániai törvényhozás az új kormányt. 337-en szavaztak bizalmat Mihai Răzvan Ungureanu miniszterelnöknek és csapatának, a jobbára ismeretlen fiatal demokrata liberálisokból, a jól kipróbált Romániai Magyar Demokrata Szövetség csúcsvezetőiből, valamint a választásokon ellenzéki pártok színeiben képviselői mandátumot szerzett, később a hatalomhoz átpártoló szökevény politikusokból álló kormánynak. Az ellenzék nem vett részt a szavazáson.
Mihai Răzvan Ungureanu 1968-ban született Iaşiban; a történelemtudományok doktora, a Bukaresti Tudományegyetem történelem tanszékének professzora. A Călin Popescu Tăriceanu vezette liberális kormányban a külügyminiszteri tisztséget töltötte be 2004 decembere és 2007 februárja között. A Külföldi Hírszerző Szolgálat elnökségéről egy nappal a kormányfői megerősítése előtt, szerdán mondott le. Több nyelven beszél, többek közt magyarul is. (Elvégre a neve is Magyarit jelent – élcelődött az ellenzék.)
Ami a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetőit illeti, nem panaszkodhatnak a sorsra. Ismét a kezükben volt a kormánykoalíció jövője és a sajátjuk is. Ritkán kínál választási lehetőséget a történelem egy kisebbségi érdekvédelmi szövetségnek, az elmúlt két évben azonban válaszúthoz érve többször is alkalom adódott a szabad döntésre. Frunda György szenátor szerint a héten utoljára nyílt lehetőség arra, hogy az RMDSZ távozzon a kormányból, később erre már nem lesz lehetősége. Az RMDSZ-nek ki kellett volna lépnie a kormánykoalícióból, és előre hozott választásokat kellett volna szorgalmaznia Emil Boc miniszterelnök lemondása után – jelentette ki a különutasnak számító RMDSZ-politikus. Az előrehozott választások kikényszerítése mellett szólt volna az is, hogy a számba vehető erdélyi magyar versenypárt, az EMNP még nem építette ki a területi szervezeteit, így az RMDSZ helyzeti előnyben lett volna. Frunda György elmondta, hogy több RMDSZ-es vezető is szükségesnek találta az előrehozott választásokat, de végül mindannyian úgy döntöttek, hogy ha az államfő nem dönt a parlament feloszlatása és az előrehozott választások mellett, akkor inkább maradjanak a koalícióban, mintsem zsákutcába kerüljenek. (Azaz a hatalomból fakadó jelentős előny – logisztika és pénz – hiányában vágjanak neki a választási kampánynak.) Úgy döntöttek, ha a Demokrata Liberális Párt elfogadja az RMDSZ feltételeit, továbbra is hajlandóak részt venni a kormányzásban.
„Ezek a feltételek nagyon egyszerűek – mondta Kelemen Hunor RMDSZ-elnök. – Egyrészt az életszínvonal növelésére vonatkoznak: a fizetések és nyugdíjak emelésére az első negyedév gazdasági és költségvetési adatainak megfelelően, másrészt az infrastrukturális beruházások folytatására, itt elsősorban az észak-erdélyi autópálya építésének a folytatását szorgalmazzuk. Minden állampolgárnak látnia kell, hogy az elmúlt másfél évben megtett gazdasági erőfeszítés eredményeket hoz.”
Az RMDSZ-nek választási szempontból akkor érte meg a kormánykoalícióban maradnia, ha teljesül legalább egy-kettő az évtizeddel ezelőtt megfogalmazott és minden koalíciós szerződés megkötésekor elfogadott, de soha nem teljesített követelései közül: a kisebbségi és a levéltári törvény elfogadása, a visszaszolgáltatási folyamat újraindítása, s a legújabb, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának létrehívása. Ezeknek a kéréseknek a hangoztatása azonban jobbára csak merő retorika, az RMDSZ vezetői nem annyira naivak, hogy komolyan gondolják, ezeket meg is oldja a fő kormánypárt.
A kormányalakítással megbízott miniszterelnöknek is volt egy kérése: a Demokrata Liberális Párthoz hasonlóan az RMDSZ is mondjon le a régi miniszterekről, jelöljön újakat. (A DLP a volt miniszterek fiatal és tapasztalatlan tanácsosainak vállára rakta a választási év terhét.) Az RMDSZ megtehette, hogy nemet mondjon e felkérésre, a régi miniszterei – Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Kelemen Hunor, a művelődési, Borbély László, a környezetvédelmi és Ritli László, az egészségügyi tárca eddigi vezetője – egyben az új miniszterek is. Megítélésük az Ungureanu-kormány teljesítményétől függ.
