Brassói tudósítónktól
Harmincezer embert bocsáthatnak el a következő időszakban az állami vállalatoktól – közölte Dumitru Costin, az Országos Szakszervezeti Tömb vezetője, aki részt vett a Nemzetközi Valutaalap (NVA) küldöttségével folytatott megbeszélésen. A szakszervezeti vezető szerint a következő időszakban a kormánynak eltökélt szándéka, hogy hatékonyabbá tegye az állami vállalatok működését, amit az NVA is szorgalmaz. Costin szerint összesen 18, részben vagy teljes mértékben állami tőkéjű vállalatnál várhatók elbocsátások.
Az Adóhivatal szerint az Országos Kőszénvállalat, az Olténiai Lignitbánya-társaság és az Állami Vasúttársaság három alegysége összesen 6,8 milliárd lejjel tartozik az államnak, többel, mint az év első felében a költségvetési hiány (5,2 milliárd lej). Legtöbbel (szinte 4 milliárd lejjel) a Kőszénvállalat tartozik, s tartozása kétharmadát ebben az évben halmozta fel. A legnagyobb vállalatok, körülbelül 3 ezer cég összesen 10 milliárd lejjel tartozik az államnak. (1 lej 25 dinár.) Az állami vállalatok adósságát ráadásul az unió előtt elhallgatta a Boc-kormány, s ennek súlyos következményei lehetnek.
Túllépte-e vagy sem Románia a Nemzetközi Valutaalappal kialkudott költségvetési hiányt, hazudott-e vagy sem az Európai Bizottságnak küldött gazdasági sarokszámait illetően? Erre a kérdésre keresik a választ az Európai Unió Statisztikai Hivatala, az Eurostat illetékesei, akik május végén érkeznek Bukarestbe.
Brüsszel rendkívül kényes a gazdasági mutatók kozmetikázására, s ezúttal a rá olyannyira jellemző diplomáciai nyelvezetet is mellőzte. Kerek perec kimondta, miszerint: az uniós intézményeknek kételyei vannak a romániai adatok pontosságát illetően; ami hétköznapi nyelvre lefordítva azt jelenti: Bukarest csúsztatott. A román kormány „kifelejtette” jelentéséből a hatalmas adósságokat felhalmozó állami cégek tartozásait, így sikerült elérnie a Nemzetközi Valutaalap által is megtapsolt „bravúrt”, hogy az államháztartás deficitje tavaly nem haladta meg a bruttó nemzeti össztermék 6,4 százalékát. Ez jóval kisebb az Európai Unió által megszabott 7,3 százaléknál, így Bukarest az uniós éltanuló szerepében tetszeleghetett volna. Csakhogy a brüsszeli statisztikusok éberek voltak, így a Boc-kormány lebukott.
Nevetséges és szomorú a pénzügyi tárca államtitkárának, Gheorghe Gherghinának a magyarázata, hogy a 30 állami nagyvállalat közül csupán kettőnek a tartozásai hiányoztak a kimutatásból. Arról az apróságról viszont nem szólt, hogy éppen annak a két mamutvállalatnak – a vasúti infrastruktúra társaságnak és a Termoelectricának –, amelyek tartozásaival a költségvetési hiány is egyből a bruttó nemzeti össztermék fél százalékával ugrana meg.
Az állami vállalatok veszteségeiért nem elsősorban azok szakemberei és munkásai a hibásak, hanem az a gyakorlat, hogy a mindenkori kormány ezeken a vállalatokon keresztül honorálja pénzbeli juttatásokkal a politikai klientúrát. Húsz év szabad rablás után aztán leépült például a vasúttársaság. A nem is olyan rég legmodernebbnek számító vonalon, Brassó és Segesvár között az expressz vonatok ma 33 kilométer/óra „sebességgel” cammognak. A rablást és a hazugságot a lakosság bánja. Utóbbi miatt Romániának büntetést kell fizetni, ami természetesen pluszadókból folyik majd be az államkasszába.
