Kísértet járja be Románi át. A nacionalizmus újabb kísértete. A XX. század utolsó éveinek a rossz hangulata lengi be a politikát. Akkor szobrokért és szobrok ellen folyt a küzdelemnek láttatott iszapbirkózás, szimbolikus gesztusokra fecsérelték energiájukat a politikusok. Ma hasonló dolgok történnek.
Kezdődött minden a Mátyás-szoborral. Az RMDSZ-támogatással (is) megválasztott kolozsvári polgármester, a magyargyűlölő Gheorghe Funar sovén utóda törvényesnek tartja, hogy a – román és a magyar művelődési tárca példás együttműködésével felújított – szobor előtt a magyarságot sértő táblácskát helyeztek el… valakik. Nem tudni, kik. Józan ember nem törődik a Iorga-idézettel! Egy nyilvánvalóan elfogult történész politikai indíttatású szlogenje az csupán, amely a fasizmus ideológiájától áthatott évtizedben született. Mátyást eddig sem a hódító lovagként, hanem a könyvet szerető, kultúrát terjesztő, reneszánsz emberként tartotta az erdélyi magyarság fontos történelmi személyiségnek. (A moldvabányai csata, amelyre Iorga hivatkozik, végül is úgy ért véget, hogy Stefan cel Mare fejedelem vazallusként behódolt a magyar királynak. Az inkriminált tábla szerint Stefan nagy győzelmet aratott…) Azoknak van igazuk, például Bíró Béla politológusnak, akik már évtizedek óta figyelmeztetnek, ha mások butaságán nem bántódunk meg, nem is tudnak az oktalanok megsérteni! Ezért fölösleges gesztus a táblát virágcsokorral letakarni, ahogyan azt heccre heccel válaszolni kívánó kolozsvári magyarok javasolják.
Ami mellett viszont nem lehet ugyanolyan szenvtelenül elmenni, mint a kolozsvári illegális tábla mellett: Románia távolmaradása a varsói csúcstalálkozóról. Szimbolikus gesztus volt ez is, olyan, amelyhez hasonló fogások sokáig hasznot hoztak a román bel- és külpolitika boszorkánykonyhájára. (Nicolae Ceauşescu különutas politikája például.) Most azonban semmit nem nyert sem az ország, sem annak önérzetes elnöke. Traian Băsescu azzal indokolta, hogy nem megy el a varsói csúcsra – amelyen jelen volt a világpolitika-csináló Barack Obama amerikai elnök –, hogy meghívták Koszovó képviselőjét is. Románia ezzel a mellett a Szerbia mellett állt ki, amely a legelemibb jogokat sem adja meg a területén élő román kisebbségnek – méltatlankodott a román ellenzék. A távolmaradás igazi oka az – írják a mértékadó amerikai lapok –, hogy Romániában nagyszámú magyar kisebbség él, nekik üzent az elnök, hogy itt nem lesz semmiféle Koszovó. Az üzenet erőteljes is lehetett volna, ha Szlovákia ezúttal betartja a szavát, és bojkottálja a találkozót (elvégre neki is van jelentős magyar kisebbsége). Ám ezúttal is elárulta Romániát, holmi zászlókitűzési tiltást kierőszakolva mégis elment oda, ahol Közép-Európa jövőjét vázolták. Románia távollétében…
Egyelőre a szimbolikus gesztusok kategóriájába sorolható a brüsszeli Székelyföld-iroda megnyitása is. Nem tudni, mennyit ér majd a székelyföldi képviselet Brüsszelben. (Amelynek a hivatalos neve egyébként Kovászna és Hargita Megye Képviselete.) Lesz-e több turista a Tündérkert járhatatlan útjain, lehívható-e nagyobb összegű támogatás az eddiginél, felfigyelnek-e az unió fővárosában a székelyek gazdasági, politikai, kulturális törekvéseire? Az eddigi uniós tapasztalat mást mutat. Az sem világos, hogy mire jó a hatalmon és ellenzékben lévő román pártok felháborodása egy lobbiiroda miatt. Szimbolikus gesztusok…
Választások jönnek, emiatt erősödik a nacionalizmus, majd lanyhulni fog – nyugtatnak a politikai elemzők. Lehet, hogy nincs igazuk! A romániai fiatalok – románok és magyarok egyaránt – ma intoleránsabbak, mint húsz éve, a közbeszéd radikalizálódik, az internetes fórumokon pedig edződnek a szélsőségesek. Az Európai Unió nyugati államaiban is éledezőben a nemzetállami nosztalgia. A szimbolikus gesztusokra épül az új rend, gesztusokra, amelyekre ha sokaknak van gusztusa, könnyen átfordulhatnak erőszakba! Jugoszlávia időben és térben a legközelebbi bizonyíték.
