Brassói tudósítónktól
Csapdahelyzetbe került a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a székelyföldi magyarság. Az államfő, Traian Băsescu két ajándékcsomagot is felkínált, ez a legtöbb, amit román államfő felkínálhat, a székelyföldi magyaroknak azonban ez is kevés.
Traian Băsescu néhány hete vetette fel Románia területi átszervezésének gondolatát, és azonnal javaslatot is tett a kormánynak, hogy az eddigi 41 megye helyett nyolc megamegyét hozzon létre. Székelyföld a központi fekvésű Brassó megyének lett volna a része. Az RMDSZ nem fogadhatta el ezt a területi újrafelosztást, hiszen a székelyföldi (Kovászna, Hargita és Maros megyei) magyarok kisebbségbe kerültek volna, az új megyehatáron belül csak Brassó megyében annyi román él, mint a három székely megyében magyar, s a vidék része lett volna Szeben és Fejér megye is, amelyek lakosságának 95 százaléka román.
Az RMDSZ szavazata nélkül azonban ma semmit sem lehet elfogadni a romániai törvényhozásban, így az államfő két másik javaslatot is tett: alakuljon egy megamegye a mai Brassó, Kovászna és Hargita megyék területén, illetve a nyolc megamegye mellett Kovászna és Hargita megye külön-külön létezzen tovább. Traian Băsescu azonban határozottan ellenzi, hogy Kovászna és Hargita megye egyetlen területi közigazgatási egységet alkosson, tehát egyesüljön.
Az első javaslat ésszerűsége mellett nem én, a brassói érvelek, hiszen nyilvánvaló, hogy az ötvenezer barcasági magyarnak előnyére válna, ha olyan megyében élne, ahol további négyszázharminc ezer magyar van. Vannak néhányan Kovászna és Hargita megyében, akik név nélkül ugyan, de úgy nyilatkoznak, hogy az Erdélyben sokat emlegetett dél-tiroli modell megvalósíthatóvá válna. Trentino–Alto Adige tartomány ugyan olasz többségű (román többségű lenne Brassó tartomány is), amelyen belül azonban Bolzano–Bozen megye német többségű (ez lehetne HarKov járás). Brassó polgármestere, George Scripcaru egyébként nyilvánosan kijelentette, hogy Székelyföld létezik, s ez nem jelent semmilyen problémát, úgy, ahogy a hasonló európai vidékek (Dél-Tirol, Katalónia) léte sem jelent senkinek gondot, ellenkezőleg, lehetőséget nyújtanak a helyi turizmus, gazdaság fejlesztésére.
A gond azonban Maros megye, amely kimarad e tartományból, s az RMDSZ szavazóinak kemény magvát jelentő Maros megyei magyarok elárulva érezhetnék magukat. Ugyanez a gond a két székely mikromegyés változattal, ez esetben Brassóhoz, Szebenhez és Fejérhez csatolnák Maros megyét. A Brassó–Székelyföld tartomány esetén Marosvásárhely megyeközpont lehetne. Elégedetlenek e megoldással a partiumi magyarok is, ők is különleges státust követelnek Bihar, Szatmár és Szilágy megyéknek.
Az államfő azonban csak a két mérgezett ajándék valamelyikét kínálta föl. Ez a legtöbb, amit valaha is remélhetett az erdélyi magyarság, amely azonban ma úgy látja, ez kevés.
Az RMDSZ csapdahelyzetben van: ha elfogadja az ajánlatot, a választók haragja elsöpörheti (a Kovászna és Hargita megyeiek is ragaszkodnak marosi véreikhez), ha elszalasztja, hamarosan nem kap ilyen kecsegtető ajánlatot.
Szombaton a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT), az RMDSZ parlamentje dönt majd a kérdésről. Az erdélyi magyar képviselők elsöprő többsége elfogadhatatlannak tartja a két javaslatot. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint az SZKT elutasítja az elnök javaslatát. Arra hatalmazhatják fel Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét, kérje az államfőtől, hogy az ország közigazgatási átszervezését őszre halasszák.
