Románia lakossága a legintoleránsabb és a legkonzervatívabb társadalmát alkotja Európának – derül ki a Vallás és vallásos magatartás című tanulmányból. A statisztikák valóban elkeserítőek, azonban azok értelmezésével is gondok vannak!
Románia lakói „szélsőségesen konzervatívak” – állapítják meg a számadatokat elemző szociológusok. A másság elutasításának mértékét, okait, megnyilvánulási területeit nem taglalják bővebben, mintha az intoleráns jelző ez esetben csupán a konzervativizmus negatív jellegének a hangsúlyozására szolgálna.
Nagymértékű konzervativizmusról tesz bizonyságot Románia lakossága az azonos neműek párkapcsolata, illetve a prostitúció kérdéskörében is: 80 százaléka mindkettő törvényesítését elutasítja – olvasható a jelentésben. A homofóbia valóban nem EU-konform magatartás, a prostitúció ellenőrzésének a hiánya pedig nem szünteti meg a jelenséget, és nem véletlenül Romániában kezelik a legtöbb nemi bajos beteget.
Az viszont már furcsa értelmezése a szociológusoknak, hogy az is maradi viselkedést jelez, hogy a megkérdezettek közel 40 százaléka szerint a házasságot, függetlenül a felek közötti viszony alakulásától, nem szabad felbontani. Igaz, körmönfontan hozzátoldják: akkor is kötelezőnek mondják a templomi eskü betartását a romániaiak, ha a férj például rendszeresen veri a feleségét. (Arról hallgat a tanulmány, hogy korábbi felmérések adatai szerint közel annyi feleség veri a férjét, mint ahány férj a feleségét. A rendszeres alkoholfogyasztás, az állástalanság, pénztelenség miatt sajnos nagyon sokan!)
Korszerűtlennek értékelik a romániai lakosság hetven százalékának a véleményét a házasságtörésről, ennyien ítélik el azt. Becsületükre legyen mondva, az elemzők elismerik, ennek ellenére Romániában gyakoriak a válások, 2009-ben például a felbontott házasságok részaránya nagyobb volt, mint Olaszországban, Írországban, Szlovéniában vagy Szlovákiában.
Nem tartják XXI. századi viszonyulásnak azt sem, hogy a romániai lakosság kilencven százaléka semmilyen szín alatt nem tartja megindokolhatónak az élet eldobását, még halálos betegség, szenvedés esetén sem; ám csak (csak?) háromnegyed része ellenzi a halálos ítéletet. (A bűncselekmények száma 1990 óta megháromszorozódott, Hargita megyében pedig megnyolcszorozódott, ennek az ismeretében kell értelmezni a válaszokat.) Ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódnak a felmérés művi vetélésre vonatkozó adatai is: a lakosság 52 százaléka minősíti semmivel sem indokolhatónak az abortuszt, az ellenvéleményen lévők alig 10 százalékával szemben. A válaszok ellenére az 1990-es statisztikák szerint egy nő életében 3,5 abortuszműtéten esett át, az idei statisztikák szerint minden második nőnek volt terhességmegszakítása.
Ezek az adatok is azt bizonyítják, hogy a romániai felmérésekkel még ma is csínján kell bánni, főleg, ha uniós kérdezőbiztosok végzik, mert a válaszadók egyszerűen azt mondják, amit egy valóban konzervatív, családközpontú és vallásos társadalom véleményük szerint elvárna tőlük. De ez a konzervatív társadalom épp úgy bomlásnak indult, mint Európában. Ezt pedig nem kell üdvözölni! Az olyan szegény társadalmak, mint a romániai, ugyanis kizárólag a családi összetartásra építhetnek. Az individualizmus térnyerése a gazdasági teljesítőképesség csökkenésével egy időben éh- és fagyhalálra kárhoztatja az időseket, és csőlakókká avatja a gyerekeket, fiatalokat.
A családi, vallási értékek az iránytű szerepét játsszák (játszanák) abban a romániai társadalomban, amely a most közzétett számadatokkal ellentétben nem a konzervativizmus talajába ragadt, hanem a dél-amerikai „demokráciák” útját járja, nem utolsósorban az erkölcsi normák teljes felrúgása miatt a politikában és az üzleti életben.
