Fáklyás menet Budapesten október 22-én (Ótos András felvétele)
Az egyetemisták robbantották ki és a népakarat vitte győzelemre.
Az események szélsebesen zajlottak, október 22-én a műegyetemi hallgatók 16 pontban foglalták össze követeléseiket. A másnapi tüntetés hatalmas tömeggé duzzadt, este már harcok dúltak a fővárosban. A sortüzekkel már nem lehetett elfojtani a forradalmat, a katonaság átállt a felkelők oldalára, október 29-én a szovjet csapatok megkezdték kivonulásukat Budapestről, Nagy Imre visszakerült a kormány élére, és az 1953-ban még Sztálint éltető hithű kommunista október 30-án bejelentette az egypártrendszer megszüntetését.
November 2-ára mindenütt elcsitultak a harcok, a forradalom győzött, azaz győzött volna, ha november 4-étől nem fojtja el a véres erőszak, a világ akkori legerősebb hadserege.
Dióhéjban ez 1956 története, az első olyan magyar forradalomé és szabadságharcé, amelyet a határon túliak csak távolról, fülükkel a rádióhoz tapadva, suttogva továbbadva a híreket követhettek. Gyerek voltam még, amikor Sáfrányöreganyám egy családi vendégségen valamikor a hetvenes évek végén a magyarországi rokonok jelenlétében szóról szóra idézte Nagy Imre utolsó rádióbeszédjének felejthetetlen mondatait – „Csapataink harcban állnak” –, majd áhítattal beszélt a kiszabadított Mindszentyről. Semmit sem értettem az egészből, de mivel a gyerekfül nem tud ellenállni a mélyből jövő, érzelemtelt szavaknak, ez a két név örökre az emlékezetembe égett. Később tudtam meg, hogy Kishegyesre is érkeztek ’56-os menekültek.
Róluk hármukról csak akkor hallottam, amikor már szabadon lehetett beszélni ’56-ról. Anyám mondta el, hogy volt három hegyesi fiatal, akik elindultak azokban az októberi–novemberi napokban „segíteni a magyaroknak”, de a határon elkapták őket. Közülük a nagykorút – mint felbujtót – börtönbe zárták.
Ennek az ital rabjává váló, család nélkül, korán elhunyt embernek az élete egy regénybe illő történet, akárcsak a bukott forradalmak eseményei. Számára azonban – ahogy ’89-ben ’56-nak – már nem volt a megbélyegzett, börtönviselt ember sorsából föltámadás.
