Nincs meglepetés, az történt, amire számítani lehetett: megoszló fogadtatást kapott a pontosan egy hete közzétett módosított Nemzeti alaptanterv (Nat). A megoszlás kifejezés túl enyhe megfogalmazás, hiszen diametrálisan eltérő álláspontokról van szó, rideg, vádaskodástól sem mentes elutasításról az egyik oldalon, és várakozással teli egyetértésről a másikon. Ebben az indulatokkal teli, mérgezett légkörben pedig – a magyar viszonyokat ismerő ezt is előreláthatta – már egyre kevésbé lehet reménykedni abban, hogy józan, értelmes vitát lehet majd folytatni egy ilyen fontos kérdésben, amely a jövő nemzedékének a világlátását határozhatja meg. (Ez a megállapítás visszamenőleg is igaz, a Takaró Mihály irodalomtörténészt ért méltatlan támadások az ellenzéki sajtóban azt is jól illusztrálták, hogy egy ilyen józan, érveket ütköztető vita lefolytatása a Nat-módosítás előkészítése idején sem lett volna elképzelhető.)
Maruzsa Zoltán államtitkár és Kásler Miklós miniszter a módosított Nat-ról szóló sajtótájékoztatón (Fotó: MTI)
Kásler Miklós egy hete, pénteken jelentette be, hogy elkészült a módosított Nat. Az egészségügytől az oktatásig húzódó, összevont feladatokat ellátó „nagyminisztérium” vezetője ezekkel a szavakkal mutatta be a szakértői csoport által elkészített munkát: „A módosított Nat ötvözi a legmodernebb, legeredményesebb nemzetközi pedagógiai gyakorlatot a magyar oktatás hagyományaival és értékeivel, és erősíti a nemzeti identitást.” A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) azonnal közzé is tette, hogy szerintük túl későn történt meg a megjelentetés, egyúttal nehezményezték, hogy az Emmi-vel tavaly kötött stratégiai megállapodása ellenére sem kapták meg a Nat legutóbbi koncepcióját.
Sejteni – az előjelek alapján inkább tudni – lehetett, hogy az emberi erőforrások minisztere eddigi legnagyobb vállalkozása az oktatás területén nem fog osztatlan sikert aratni. Az ellenzéki sajtó azonnal össztüzet indított az „új” Nat ellen. Hamarosan következtek az intézmények és az érintett civil szervezetek reagálásai. A tiltakozó Széchenyi Akadémia vezetősége öt pontban foglalta össze kifogásait, elsőként említve közöttük, hogy – szerintük – a megjelent szöveg mindenféle szakmai egyeztetés nélkül készült.
Amint az várható is volt, a módosítás két leginkább támadott vitapontja a történelem- és az irodalomoktatás új koncepciója lett. Az előbbi nemzeti büszkeségre igyekszik nevelni, például azzal, hogy – egy kis túlzással fogalmazva – nemcsak a magyarok vesztes csatáit állítaná a középpontba, az utóbbi pedig olyan egykor nagyra tartott írókat emelne be az oktatásba – például a verseci születésű, két világháború közti írófejedelmet, Herczeg Ferencet –, akiket politikai és irodalompolitikai megfontolásból a kommunista hatalomátvételkor a mai napig tartó (több mint hetvenéves) felejtésre ítéltek – legalábbis ami az oktatást illeti.
A Magyartanárok Egyesülete lakonikus megfogalmazása szerint a módosított Nat nem nemzeti és nem alaptanterv. Szerintük a kortárs kultúráról nem vesz tudomást és a politika, az ideológia szolgálólányává teszi az irodalomoktatást.
Az Origo szerdán arról írt egy meg nem nevezett informátorra hivatkozva, hogy a – Magyartanárok Egyesülete elutasító véleményéhez csatlakozó – Szépírók Társasága „külföldi finanszírozással szeretné felülírni a módosított Nat-ot”, bár a cikkíró nem fejti ki világosan, hogy mit ért ez alatt. Az írják, hogy az irodalmi életben megkerülhetetlen egyesület kortárs irodalmat fog eljuttatni az iskolákba, és kiegészítő képzéseket szervez majd egyetemistáknak, vélhetően ezekhez kell majd a „külföldi pénz”.
A Történelemtanárok Egylete szakmai visszalépésnek tartja a módosított Nat-ot, a Történelemoktatók Szakmai Egyesülete nem ennyire borúlátó. A jobboldali sajtóban Miklósi Lászlónak, az előbbi szervezet vezetőjének a nyilatkozata váltott ki nagy felháborodást. Miklósi a Népszavának a következőket nyilatkozta az „új” Nat-ról: „nagyon erősen megjelenik egyfajta kötelező értékrend, ennek következtében egyes helyeken tendenciózusan eltorzítja a történelmet. Például az Árpád-korból csak a győztes csatákat kell tanítani, a veszteseket nem. A törökkel folytatott háború magyar katonáit, harcosait hősökként emlegeti a szöveg, vagyis automatikusan minősíti is őket, nem hagyja meg a szabadságot, hogy a diák jusson el a megfelelő következtetésekre”. A jobboldalon sok helyen már sarkítva ment át az üzenet, miszerint Miklósi szerint nem lehetnek hősök a törökkel harcoló magyar katonák.
Más álláspontot képvisel Nánay Mihály, a Történelemoktatók Szakmai Egyesületének az elnöke, aki bírálja ugyan azt, hogy most sem sikerült szakítani az időrendi oktatás elvével, ám szerinte a módosított Nat nem szélsőséges nacionalista szűrőn engedi át a múltat. Arra a felvetésre, hogy a magyar történelemoktatás túlzottan pesszimista-e abból a szempontból, hogy túl sok szó van arról: mindig a rossz oldalon álltunk, elmondta, nem szereti az ilyesfajta jelzőket, de tény, hogy a tragédiákra volt kihegyezve – idézi az elnököt az infostart.hu.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete is elutasítóan reagált. Internetes ellenkampányukban tiltakozó tanárok fotóit tette közzé, egyikük egy ilyen feliratú táblát tart maga elé: fasiszta írót nem tanítok. Lehet találgatni kire gondolhatott: Herczeg Ferencre, Nyírő Józsefre, Wass Albertre?
Az MSZP oktatási szakpolitikusa, Kunhalmi Ágnes az ATV-ben azt nyilatkozta, nem szabad az alaptantervbe tenni a „náci Wass Albertet és Nyírő Gyulát”... (Kunhalmi – aki nem először teszi elszólásával vagy viselkedésével nevetségessé magát – nyilvánvalóan a székely írófejedelemre, Nyírő Józsefre gondolt.)
Dragomán György erdélyi születésű író is kritikus szavakkal illette a módosított Nat-ot. Előre tudni lehet azonban, hogy mérsékelt hangú Facebook-bejegyzése, amely éppen ezért alkalmas lenne egy józan vita vitaindítójának, el fog veszni az egymásnak feszülő indulatok hangzavarában.
Az új irodalmi koncepcióról pozitív állásfoglalást – a kormánypárti politikusok kivételével – eddig egyetlen szervezet mert megfogalmazni, a Kárpát-medencei Magyartanárok Kulturális Egyesülete (KMKE), amely külön kiemelte mint fontos új elemet, hogy a Nat-ba bekerültek a legjelentősebb, határon túl keletkezett irodalmi alkotások is, így egyetemes magyar irodalmat tanulhatnak a jövendő magyar generációi.
Tudni kell, hogy ennek a szervezetnek az elnöke Takaró Mihály irodalomtörténész, aki maga is szerepet vállalt a módosítás elkészítésében. Ő a köztelevízióban szerdán így nyilatkozott erről a kérdésről: „A legfontosabb változás, hogy a 20. századi magyar irodalmat Kárpát-medencei irodalomként kezeli az új Nat.”
„Trianon után nem csak néhány millió magyar került országhatáron kívülre, de irodalmi központok is, például Kassa és Kolozsvár” – tette hozzá. Mi pedig hozzátehetnénk: a vajdasági magyarnak nevezett délvidéki magyar irodalom Újvidék és Szabadka központtal pedig ezt követően vált „magyar irodalmi központtá”.
Végezetül, de nem utolsósorban tegnap, csütörtökön megszólalt az ügyben a politika is. Tordai Bence, a Párbeszéd politikusa közölte, hogy pártja várhatóan több ellenzéki párttal közösen határozati javaslatot nyújt be a parlamentnek, felszólítva a kormányt, hogy vonja vissza a módosított Nemzeti alaptantervet. A Fidesz erre – Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár mondatát megismételve – azzal válaszolt, hogy a módosított Nemzeti alaptanterv vállaltan hazafias, gyermekközpontú és 21. századi. (A közlemény – a megszokottak szerint – azzal zárul, hogy az ellenzék egy bevándorlókkal teli, identitását vesztett Európát akar.)
És ezzel még nincs vége, Európának sem (egyelőre), de az ügynek sem, hiszen előre tudhatjuk, hamarosan Brüsszelben is a módosított magyar Nemzeti alaptanterv lesz a téma. Bár ne így lenne.
