Váratlanul új fejezettel gyarapodott a héten a Közel-Kelet arab főhatalmának számító Szaúd-Arábiának és egy közeli riválisának, Iránnak a konfliktusa. A kőolajban rendkívül gazdag két ország régóta szemben áll egymással. Rijád az Egyesült Államok régi szövetségese, Teherán mögött viszont Oroszország áll, s ha kell, Peking segítségére is számíthat.
Az utóbbi években Szíriában és Jemenben igyekeztek maguknak minél nagyobb befolyást szerezni, a másik rovására. Részben úgy, hogy a nekik megfelelő helyi erőket támogatták. Jó néhány hatalom példáját követve, helyi szövetségeseik révén szervezett fegyveres harcokat (proxy háborút) gerjesztettek.
Jemen esetében már a látszatra sem adtak. Ebben az országban 2015 óta szaúdi reguláris erők avatkoznak be a kormány oldalán az Irán támogatta húszi lázadók elleni hadműveletekbe, egy nemzetközi arab koalíció élén.
A két iszlám országban a radikális és konzervatív főpapság a hatalom fontos támogatója. Egymással azonban nem tudnak szót érteni, hiszen Szaúd-Arábiában a szunniták vannak többségben, Iránban viszont a síiták, az iszlám másik legnagyobb ágának a képviselői.
A szunniták hitetleneknek, eretnekeknek és ellenségüknek tartják a síita muszlimokat. A szaúdi–iráni szembenállás egyik oka éppen ez, meg persze az is, hogy mindkét ország minél nagyobb térségekre akarja kiterjeszteni hatalmát, s közben ütköznek érdekeik.
A hét elején immár Katarra is kiterjedt a Rijád és Teherán közti proxy háború. Az irániak a befolyásukat szeretnék megerősíteni a Perzsa (Arab)-öbölben található – mindössze 2,3 millió lakosú – dúsgazdag monarchiában. A szaúdiak számára talán inkább a pénze kellene a kis országnak. Merthogy abból ott bőven van, miközben a rijádi államkincstár egyre nagyobb gondokkal küszködik. Különösen azóta, hogy a kőolaj ára 2015 második fele óta jelentősen csökkent. Ez azért jelent gondot, mert az állam bevételeinek 90 százaléka a kőolajeladásokból származik.
A meredek árzuhanás súlyos csapást mért a szaúdi gazdaságra és a költségvetésre, rekordmagasságba röpítve a költségvetési hiányt. A Föld legnagyobb kőolajexportáló országa emiatt komoly gondokkal találta magát szembe. A deficit pótlására többször is hitelt kellett felvennie a nemzetközi pénzpiacon. Az ország történetében ilyenre még nem akadt példa.
A problémát megpróbálja ugyan kezelni az uralkodóház, ám eddig nem sok sikert ért el. Pedig a bevételnövelés érdekében – a hitelfelvételek mellett – több szolgáltatás és termék árát is megemelte. Azt is tervezi, hogy részben privatizálja (tőzsdén értékesíti) a zártkörűen működő Saudi Aramco állami olajvállalatot, amelynek értékét 2000 milliárd dollárra becsüli. Hírek szerint a tőzsdei bevezetésre 2018-ban kerülhet sor, és a vállalat legfeljebb 5 százalékának értékesítésére lehet számítani.
A pénz részben az állam működtetésére, részben a tavaly meghirdetett gazdasági szerkezetváltás finanszírozására kell. Meg hadseregfejlesztésre, ami a jövőben akár új lendületet is kaphat. Különösen azok után, hogy Donald Trump amerikai elnök májusban óriási összegű (110 milliárd dolláros) fegyvereladásról írt alá megállapodást Rijádban.
Beszédet is tartott ugyanott (muszlim országok vezetői előtt). Az elmondottakból a térség további militarizálódására és arra lehet következtetni, hogy Iránnal szemben keményebben kíván fellépni, mint hivatali előde, Barack Obama.
A héten „hirtelen” keletkezett szaúdi–katari viszály alighanem ezzel a – Teheránnal szembeni – konfrontációs Trump-kurzussal hozható összefüggésbe. A szembenállók közötti választóvonalak máris kirajzolódtak: Rijád mellé már több mint fél tucat szövetséges állt, Katar mögött pedig felsorakozott Törökország, a térség másik regionális hatalma.
Washington és Moszkva párbeszédet ajánl, bár a májusban kötött óriási fegyverszállítási üzlet üzenete egyértelmű: a közel-keleti válságban az USA továbbra is Rijádot tartja egyik fő szövetségesének.
Peking a rend és a nyugalom megőrzése mellett azt szeretné, ha a legújabb politikai vihar lecsendesedne. Érthető okokból, hiszen a térség országaitól hatalmas mennyiségű kőolajat vásárol. Katarnak is fontos kereskedelmi partnere.
Úgy tűnik, hogy Szaúd-Arábia és szövetségesei egyelőre „csak” el akarják szigetelni és meg akarják leckéztetni Katart, amely – nem mellesleg – jelenleg is részese annak a nemzetközi koalíciónak, amely az Iszlám Állam és a Jemenben harcoló húszik ellen is szövetkezett. Persze ez most nem számít. Az ellene indított kampány közben egyre zajosabb, erőteljesebb.
Rijád és a köré tömörülők megpróbálják elhitetni, hogy Katar valójában a húszik mögött is álló Irán szekerét tolja. Azét az országét, amelyre Trump néhány hete már-már ujjal mutogatott, és a terrorizmus legfőbb állami szponzoraként nevesítette, azzal is megvádolva, hogy „fűti a felekezeti konfliktust és terrort”.
Hivatalosan azért indult meg a hadjárat Katar ellen, mert iszlamista terrorszervezeteket támogatott. Ez azonban régóta köztudott, miként az is, hogy a térség melyik állama melyik fanatikus mozgalmat, dzsihadista szervezetet, terrorcsoportot vagy félkatonai alakulatot segíti.
Washington azonban Katarral is jó kapcsolatokat ápol. Az öböl térségében a legnagyobb amerikai katonai támaszpont épp a katari Al Udeidben található. Szerepe kiemelkedő a terrorizmus elleni küzdelemben.
