A bukaresti kisistenek a fejükre estek. Vihart kavartak az éjjeliedényben, akkorát, hogy bűze elárasztja Európát. Nincs még egy európai ország, ahol a regnáló miniszterelnök ellen totális háborút indítson az ellenzék, és ehhez az igazságszolgáltatás ne csak asszisztáljon, hanem segélykezet is nyújtson.
Normális országban – a politikai stabilitás érdekében és a demokrácia intézményének védelmében – kínosan ügyelnek arra, hogy a népakarattal (szavazás révén) megválasztott kormányfőt és pártját szintén népakarattal, parlamenti választáson vagy bizalmatlansági indítvánnyal buktassák meg. Bűnügyi eljárást is akkor indítanak ellene, ha már elveszítette miniszterelnöki tisztségét.
Romániában ez másként van. Ha az ellenzék olyannyira gyenge, hogy megszorongatni sem tudja a kormánykoalíciót, ám mégis hirtelen kormányozni kél kedve, segítségére siet a független, ám nem pártatlan Justitia. Hat-hét év alatt összegereblyézett és a megfelelő alkalomra várva jegelt információk birtokában éppen azon a napon hallgatja ki a kormányfőt, amikor az ellenzék egy eleve bukásra ítélt, véznácska bizalmatlansági indítványt nyújt be a kormány ellen. A vád nyilvánvalóan hangulatkeltésre született. Így vádolják meg 17 rendbeli adócsalással, noha nyilvánvaló, ha valaki 17 golyót repít ellenfelébe, nem 17-szer gyilkol. Csak egyszer. Ám a cél nyilvánvaló: a Korrupcióellenes Ügyészség szeretné, ha Victor Ponta kormányfőt és a kormányt megbuktathatná.
A parlamenti képviselők azonban sokat tettek azért, hogy a vonatkozó jogi előírások eléggé homályosak legyenek ahhoz, hogy a megvádolt miniszterelnöknek biztosítsák az egérutat. Pártkoalíciójának kényelmes parlamenti többségére támaszkodva kijelenthesse: nem mond le. Akkor sem, ha immár félve nézhet a közeljövőbe.
Normális országban az a politikus, aki ellen bűnvádi eljárás indul, azonnal távozik, akkor is, ha tudja: ártatlan. Ártatlanságának bizonyításával hitelét növeli, és még jobban megalapozza politikai sikerét. Azokban az országokban azonban az igazságszolgáltatás is tartózkodik attól, hogy politikai partizánakcióba fogjon. Azokban az országokban a titkosszolgálatok arra éberen vigyáznak, hogyha valaki 2006-ban korrupciós ügybe keveredett, ne lehessen hat év múlva miniszterelnök. Ahogyan az Victor Pontával történt.
Jelenleg a korrupcióellenes harc nevében a hatalomért folyik a háború Bukarestben. Az impotens és szintén a korrupció melegágyának tekinthető ellenzék oldalán bevonult az igazságszolgáltatás is. És megszólalt érdekében a néma államelnök. A kormánypárt arroganciája ettől nem lohadt, sőt, duzzadni is kezdett. A háború hosszú távú lesz. Ennek áldozatai minden bizonnyal a nemnormális ország vétlen állampolgárai lesznek.