„Akit keresnek, az nincs sehol”

Könyvbemutatóként hirdették meg, de a csütörtöki rendezvény sokkal inkább volt irodalmi est: annyi mindenről esett szó Lovas Ildikó régebbi könyvei kapcsán is az életről, a múltunkról – ami a tőle megszokott szerteágazó tudása által magával ragadta és el is gondolkodtatta a hallgatóságot. A szemnyitogató, fátylat fellibbentő információk, az írónő hatalmas olvasottsága és kutatásainak eredményei más megvilágításba helyeznek embereket, eseményeket. Elmondása szerint nem ért egyet azzal, hogy a múltat, vagy bizonyos részeit el kell törölni.

A szerző az est folyamán Virág Gábornak, a Forum Könyvkiadó igazgatójának kérdéseire válaszolt. A Szép Amáliák 2022-ben jelent meg az írónő 12. könyveként, és Virág Gábor – mint kifejtette – olvasóként úgy látja, hogy bár a folytonosság megmaradt, de műfajt váltott Lovas Ildikó, és visszatalált ahhoz a hanghoz, ami a nagy regényeire volt jellemző. Erre reflektálva a szerző úgy fogalmazott, hogy inkább megtalálta azt a hangot, amit mindig is keresett. Változás történt az életében, a lelkében, rengeteget kutatott és sok felfedezésre tett szert.

A Cselédregény alcímnek pejoratív jelentése is lehetne, de nincs, a szerző ugyanis itt azt is meg szerette volna mutatni és leírni, hogy kik vagyunk mi. Cselédek biztosan nem. Az esten a mondandójába rengeteg történelmi utalást is beleszőtt, amelyek  a regényben is jelen vannak.

Lovas Ildikó elárulta, hogy a könyv elején azt a részt, amely a cseléd fogalmát járja körül, sokan vendégszövegnek gondolták, de nem az. Az is van, a könyv végén. Mégpedig Honos Károlyé, aki a család krízisét írja le, a házasság intézményének válságát, illetve Il de Fonsa nővéré, az 1941–1942-ben az apácák (a szabadkai Jovan Jovanović Zmaj iskola) évkönyvébe írt sorai, mely az erkölcsi összefogottságot mutatja.

Lovas Ildikó elmondta, hogy minden kutatás kimutatja: büszkék vagyunk a vajdasági magyar mivoltunkra, a nemzeti identitásunk szerves részét képezi, hogy megpróbáljuk megírni a múltat, nem kitépve belőle embereket. Átfogóbb képet kaphatunk a regényben Sinkóról, Herczeg Ferencről, fájdalmas felismeréseket is magunkénak tudhatunk általa, a Szép Amáliák által is, akik 1900-ban születtek és a nagykorúvá válásuk ideje 1918, talán nem véletlen.