(Dávid Csilla felvétele)
A tavaly megrendezett Úton című önálló tárlata, színvonalas alkalmazott grafikusi munkássága, valamint kiállítás-szervezői tevékenysége okán vehette át idén a Forum Képzőművészeti Díjat Szalma Viktória grafikus. Az Úton című tárlat az alkotó azon útját mutatja be, amelyet eddig bejárt, illetve jelez egy folyamatot és folytonosságot is egyben. Az út tehát még nem ért véget, de fontos állomásai egy-egy alkotás képében a falakra kerültek. Mi volt ezen út rajtköve? – kérdeztük a díjazottat.
– A történetem mindenképpen édesapámtól, Szalma Lászlótól indul. Az ő kollázsai, grafikái, illetve, ahogyan ő ezeken otthon dolgozott. Ez mélyen megmaradt bennem és ez a világ már akkor szimpatikus volt számomra. A következő fontos állomásként említhető az az időszak, amikor a Hét Nap grafikai szerkesztőjeként tevékenykedtem. Nagyon megszerettem azt a munkát, és a nagy örömömre a későbbiekben is lehetőségem volt ilyen munkakört betölteni (és bármikor szívesen folytatnám…). Ezután következett Szeged, és kezdetét vette a reklámügynökségi pályafutásom. Azonnal éreztem, hogy ez az én világom, otthon vagyok. Kihívásokkal, szakmai előmenetellel, izgalmas feladatokkal teli időszak következett. Egy bizonyos idő elteltével a grafikusi tervezői feladatok mellett ügyfélkapcsolati teendőket is elláttam. Ekkor teljesedtem ki igazán. Designerként könnyebb volt az ügyfelek igényeire ráhangolódni, javaslatokat tenni, megfelelni. Szegedet Budapest követte, a tevékenységi körök mindvégig megmaradtak: grafikus és ügyfélkapcsolati munkatárs.
Miért épp a reklámgrafika? A reklámgrafika nagyon megmozgatja az ember fantáziát, kreativitását. Az ötlet a magja, amely igényel egy széleskörű tájékozottságot, nyitottságot, kíváncsiságot a világ dolgai iránt, naprakésznek kell lenni. A psziché legalább ilyen fontos szerepet játszik (A lélektan, ezen belül a reklámpszichológia engem külön érdekel, és ha nem grafikus, akkor pszichológus lettem volna). Hogyan hat egy-egy szín vagy forma, bizonyos tárgyak vagy élőlények milyen egyéb jelentéstartalommal bírnak, mit szimbolizálnak… Ilyenformán végtelen számú lehetőséget rejt magában a reklámgrafika. Sok minden történik az ötlettől a megvalósításig. A reklámgrafika kiegészítőjeként azért rajzolok és festek is, otthon és a művésztelepeken. Igényem is van erre.
Emellett Szalma Viktória tervezéssel, szervezéssel is foglalkozik. Például ő a Vajdasági Magyar Képtár katalógusának grafikai tervezője. Mint mondja, ez nem kevés munkával járt.
– Amikor könyvekről vagy terjedelmesebb kiadványokról van szó, ahhoz, hogy formát öltsenek, fontos, hogy megismerkedjek a tartalommal, tudjam, hogy milyen célt szolgál, ki a célközönség. Több szempontnak kell egyszerre megfelelnie: legyen áttekinthető, de látványos is egyben, jelenjen meg az összhang a forma és a tartalom között és nem utolsósorban tegyen eleget a nyomdai követelményeknek is. A lelki szempont itt sem elhanyagolható. Ez egy csapatmunka, és ha a résztvevők azonos hullámhosszon mozognak, az pozitívan hat a végeredményre. Ez érvényes a kiállítások szervezésekor is. Kiállításszervezés. Az év folyamán lehetőségem volt a Magyar Házban az elmúlt öt év alatt már hagyománnyá vált évi hat tárlatot megszervezni, a hozzájuk kapcsolódó feladatokat ellátni. Úgy vélem, hogy sikeres és jó hangulatú tárlatok, megnyitók követték egymást, én nagyon nagy örömet leltem benne. Bízom benne, hogy a kiállító művészek is hasonlóan pozitív élménnyel gazdagodtak. Sajnos a 2016-os évtől az MNT és a Magyar Ház közös döntése alapján ez a folyamat megszakad.
A beszélgetésünkre pedig éppen a katedráról érkezett. Képzőművészetet tanít a szabadkai Jovan Jovanović Zmaj általános iskolában negyedik éve. Mint mondja, amennyi szépséget, annyi nehézséget is rejt magában ez a pálya.
– Arra törekszem, hogy a diákoknál egy folyamatos építkezés alakuljon ki, hogy a tanultakat, az alkotási folyamat során tapasztaltakat egymásra építve tudják kamatoztatni. A készség mellett a fantázia játszik fontos szerepet. Célom, hogy a tanulók önmagukat adják, saját élményeikből, képzeletvilágukból táplálkozzanak egy-egy feladat kapcsán. Ehhez oldott légkör szükséges, amelyben a gyerekek felszabadulhatnak, nyitottá válhatnak. Sajnos ehhez a heti egy 45 perces képzőművészet óra igencsak kevés. A ráhangolódásra és a tényleges alkotói munkára alig jut idő. Egy hét elteltével pedig ugyanott kellene folytatniuk ahol abbahagyták. Ez szinte kivitelezhetetlen. A vizuális nevelés fontos alkotóelemeként említhető a tárlatlátogatás és a drámapedagógia. Az előbbire gyakrabban, az utóbbira méltánytalanul ritkán adódik lehetőség – hallottuk Szalma Viktóriától, akit arról is faggatunk, hogy most mivel foglalkozik, min dolgozik éppen.
– Az újvidéki Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában készül egy művészeti kiadvány, egy monográfia Telcs Ede éremművészetéről, most ezen dolgozom, és a reklámgrafikai pályázatokat is lesem. Plakátok, könyvborítók, logók. Műfaj tekintetében ezek a kedvenceim, témakörben pedig a filozofikusabb témák érdekelnek, a pszichológia, és természetesen művészet.
