– Nekem nagyon értelmű volt középiskolától kezdve, hogy a művészettörténet lesz az én utam. Képzőművészet, festészet, szobrászat, fotóművészet, építészet, film, performansz, különféle installációk… Engem ezek mindig is érdekeltek, és arra gondoltam, hogy olyan foglalkozást, hivatást kéne találni, ami mindezeket valahogy összefogja, érinti. Hobbiszintem rajzoltam is, festettem is, de nem akartam festő lenni, engem az elméleti része érdekel. Nem művész, hanem tudós szeretnék majd lenni. Egyetemi tanár, ez a célom – kezdte a történetét Evetović Klára, fiatal palicsi művészettörténész, aki miután Zágrábban elvégezte az alapképzést, most a budapesti ELTE-re készül mesterképzésre. Ám e tanulmányok között eltöltött fél évet önkéntes munkával a szabadkai Városi Múzeumban is. Most, az önkéntes múzeumi munka végeztével Klárát arra kértük, hogy meséljen nekünk a külföldi tanulmányairól és a múzeumban szerzett tapasztalatairól.
– Először az újvidéki Magyar Tanszékre iratkoztam, e tanszakon eltöltöttem másfél évet. Szerettem a tanárokat, az évfolyamtársakat, de rájöttem, hogy hiába szeretek nagyon olvasni, mégsem az a vágyam, hogy irodalmár, magyartanár legyek. Ekkor, 2010-ben jött a művészettörténet felé lépés, de mivel Újvidéken nincs művészettörténész képzés, így Zágráb mellett döntöttem. Itt végeztem el az alapszakot. Ez két tantárgyas szak, így művészettörténet mellett a hungarológiai tanulmányokat választottam, tehát a magyar mint idegennyelvet. De az igazi rajongás az a művészettörténeté. Az itt töltött éveket nagyon szerettem. Igaz, túlterheltek voltunk, de dupla szakon ez természetes is. Az elméleti órák mellett persze el kellett járnunk kiállításokra, múzeumokba, és tanulmányi utakon is voltunk, Olaszországban, Bécsben, Dalmáciában, Északnyugat-Horvátországban is voltunk. Ezek a terepgyakorlatok nagyon kellettek, művészettörténettel nem lehet úgy foglalkozni, hogy ne legyen meg a direkt kontaktus azzal, amiről beszélni szeretnénk. Ez a kapcsolatba lépés az alkotásokkal nagyon megtisztelő is, szeretem érezni a rezgést az alkotások körül.
Klára három és fél év zágrábi tanulás után tavaly áprilisban végzett, s mivel úgy érezte, hogy a mesterképzésre való felvételi időpontja olyan közel van, hogy arra nem tudna úgy felkészülni, ahogyan szeretne, ezért úgy döntött, eltölt egy évet itthon.
– Mielőtt végeztem volna, már januárban eldöntöttem, hogy Budapesten szeretném a mesterképzést elvégezni. Összehasonlító művészettörténettel szeretnék foglalkozni, a monarchián belül ugyanazok a jelenségek hogyan jelentkeztek különböző városokban, mik a különbségek, mik a hasonlóságok, miért voltak különbségek, miért voltak hasonlóságok, a monarchián belül a művészek hogyan utaztak, hol tanultak, kik voltak a megrendelőik stb. Ha Zágrábban maradok, akkor csak a horvát művészettörténet területén maradok. Budapesten a magyar művészettörténetet is megismerhetem. Tehát most az ELTE-re készülök, s közben itthon is sikerült nagyon jó tapasztalatokat szereznem. Az, hogy a Szabadkai Városi Múzeumba kerültem, onnan indul, hogy 2014-ben volt egy művészettörténész-hallgatóknak szóló konferencia Zágrábban, én a szabadkai és a zágrábi szecessziós épületekről beszéltem, majd ezt a munkámat kibővítve az épületek utóéletével vittem a VMTDK-ra. Erről az előadásomról tudhattak, amikor júniusban, a szecesszió világnapját ünnepelve meghívtak a múzeumba, hogy tartsak egy előadást. Ezek után kerültem a Szabadkai Városi Múzeumba önkéntesként. Hogy mit csináltam? Volt, hogy a turistákat vezettem. Ez már csak azért is izgalmas, mert más az, amikor ismerve az épületeket elmegyünk mellettük, és más az, amikor ezeket a dolgokat meg kell mutatni az idelátogatóknak. Teljesen más szemmel látja az ember olyankor a látnivalókat. Máskor adatokat vittem a számítógépbe, megtanultam kartont kitölteni, tehát az adminisztratív dolgokról is tanulhattam, a vajdasági szakirodalommal megismerkedhettem. Nagyon jó légkör van a múzeumban, jól éreztem magam, segítőkészek, kedvesek, nyitottak voltak velem. Június végétől decemberig voltam ott.
Klára a mesterképzés után el szeretné majd végezni a doktori iskolát is, és célja, hogy egyetemi tanár legyen. Hogy hol? Az még a jövő kérdése, de abban azért már most biztos, hogy bárhol is lesz, igyekszik akkor is sokat utazni, és – amit ő fontosnak tart – sokat látni és másokat is megtanítani látni a nézelődés mellett.
@kiemelés = Volt, hogy a turistákat vezettem. Ez már csak azért is izgalmas, mert más az, amikor ismerve az épületeket elmegyünk mellettük, és más az, amikor ezeket a dolgokat meg kell mutatni az idelátogatóknak. Teljesen más szemmel látja az ember olyankor a látnivalókat. Máskor adatokat vittem a számítógépbe, megtanultam kartont kitölteni, tehát az adminisztratív dolgokról is tanulhattam, a vajdasági szakirodalommal megismerkedhettem. Nagyon jó légkör van a múzeumban, jól éreztem magam, segítőkészek, kedvesek, nyitottak voltak velem. Június végétől decemberig voltam ott.
