A szerbiai általános iskolákban és középiskolákban 2001-ben vezették be a vallási és a polgári nevelés tantárgyakat, de kilenc évvel később sincsenek egyértelmű adatok arról, hányan is tanulják egyiket vagy a másikat. Hatásáról szinte lehetetlen beszélni, különösen, ha igazak azok az állítások, miszerint az iskolák jó részében meg sem tartják becsülettel ezeket az órákat, helyette a gyerekek az udvarban játszanak, vagy más módon „ütik agyon” az időt. Tankönyvek továbbra sem léteznek, csupán a tanárok kaptak kézikönyvet egyik-másik általános iskolai osztály részére.
Pedig szép elképzelés volt, hogy a diákok idejekorán szerezzenek kellő vallási vagy polgári ismereteket, választástól függően. Talán erre is, arra is szükség lett volna, de a tanulók terheltségére hivatkozva választható tantárggyá vált egyik is, másik is. Végül semmi sem indult be úgy, ahogyan kellett volna. Olyannyira, hogy egykettőre azt vettük észre, választani sem lehet a választottnak titulált tantárgyak közül. Azt lehetett „választani”, amilyen tanárt, előadót biztosított az iskola az adott tanítási nyelven. Želimir Popovminiszterhelyettes, a köztársasági oktatási minisztérium iskoláskor előtti és általános iskolai szektorának vezetője egyetért azzal a megállapítással miszerint a polgári és a vallási nevelés egyaránt elhanyagolt terület. Popov egyébként miniszterhelyettes volt akkor is, amikor ezeket a tárgyakat bevezették (Gašo Knežević minisztersége alatt), mégsem tudott érdemben nyilatkozni a mostani állapotokról, mert mint mondta, a minisztériumnak jelenleg a szakközépiskolák reformja a fő feladata.
Emlékezhetünk, hogy annak idején egyházi nyomásra vezették be a tantárgyakat, miközben egyiket sem készítették elő szakmailag megfelelően.
– Nem az oktatási minisztérium kezdeményezésére, hanem a szerb kormány rendeletére indították be a tárgyakat kilenc évvel ezelőtt, és azóta gyakorlatilag semmi sem történt körülöttük – mondta Popov. – A vallási nevelés esetében az a két fő gondunk továbbra is, hogy ki taníthatja a tárgyat és milyen tankönyvből.
A minisztérium nem, de a belgrádi Pedagógiai Kutatások Intézete 2009 decemberében végzett felmérést a vallási nevelésről. Eszerint a tantárgyat kedvezően fogadták a tanulók, vagyis úgy gondolják, hogy felelősségteljesebb, toleránsabb életet folytatnak, amióta a tárgyat beiktatták órarendjükbe.
A polgári nevelést illetően sem készült a minisztériumban felmérés arra vonatkozóan, hogy milyen irányban haladunk, de megtette helyette a Polgári Kezdeményezések civil szervezet. A felmérés eredménye szerint az általános iskolások ismeretei kissé jobbak, mint a középiskolásoké. Ugyanakkor a mintegy 2000 megkérdezett többsége elégedettségét fejezte ki, mivel e tantárgy keretében szabadon formálhatja véleményét a többi tárggyal ellentétben. A felmérés rávilágított arra is, hogy a tanulók a tantárgynak köszönhetően jobban értik a körülöttük zajló, életüket konkrétan befolyásoló eseményeket, csakúgy a társadalom iránti kötelezettségeiket, jogaikat, de nem segített nekik abban, hogy jobban tudják követni az életüket közvetlenül nem befolyásoló társadalmi és politikai jelenségeket.
Popov kijelentése szerint az oktatási minisztérium eddig is foglalkozott a polgári nevelést oktató tanárokkal, de a jövőben még nagyobb hangsúlyt fog fektetni a szemináriumok, továbbképzések megszervezésére. Mint mondta, átláthatóbb a polgári nevelés a minisztérium számára, mert kizárólagos hatáskörébe tartozik, míg a vallási nevelésen „osztoznak” a vallási minisztériummal.
Mindkét tárgynak vannak szószólói, de ellenzői is. Viszont nagy eredmény, hogy kilenc éven át megmaradtak, hiszen nulláról indult mindkettő: káder, program, szakirodalom nélkül. Ráadásul a kilenc év alatt – ha jól számolunk – négy kormányt és öt oktatási minisztert is túléltek.
