Nagy elismerésben részesült Elor Emina, az Újvidéki Színház társulatának művésznője a Szendrőben (Smederevo) megrendezett 2. Várszínház (Tvrđava teatar) színházi fesztiválon, ahol elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat.
A fesztivál tavaly is hozott vajdasági sikert, ugyanis akkor Urbán Andrást nyilvánították a legjobb rendezővé, a niši társulattal színre vitt Vihar című előadás színpadra állításáért.
A tíznapos fesztiválra az idén a vajdasági magyar társulatok közül egyedül az újvidéki kapott meghívást, és a versenykategóriában Madách Imre Az ember tragédiája című előadásával szerepelt (Kokan Mladenović rendezésében), a rendezvény záróestjén pedig versenyen kívül bemutatta a William Shakespeare Szentivánéji álom című műve alapján készült táncelőadását (Puskás Zoltán rendezésében).
A pénteken zárult rendezvény négy fődíja közül hármat a zombori társulat söpört be a tizenöt évvel ezelőtt színpadra állított Kate Kapuralica című előadásával, melyet akkor is és most is Jagoš Marković rendezett. Az előadásért és a rendezésért járó díj mellett a legjobb színésznek járó díj is a zomboriakhoz került, Saša Torlaković kezébe.
A negyedik díj, a legjobb színésznői teljesítményért járó elismerés az Újvidéki Színházhoz került. Ezt indokolva a zsűrielnök kifejtette: Az ember tragédiája című előadás Luciferje olyan árnyaltan jelenik meg Elor Emina legapróbb részletekig kidolgozott játékában, olyan energiával adja meg a Kokan Mladenović rendezésében készült előadás ritmusát, hogy azt nem lehetett díj nélkül hagyni.
Ezeket olvasva igazán sajnálhatjuk, hogy nem láttuk Elor Emina Luciferjét a szendrői Várszínház színpadán, nem mulasztottunk el azonban gratulálni neki.
– Be kell vallanom, hogy egy adag bizonytalanság volt bennem az ismeretlen terepen – nyilatkozta Emina. – Szendrő mégiscsak egy új hely a sok közül. Ettől függetlenül kellemes csalódás ért bennünket, és amikor ezt mondom, nem csak a díjra gondolok. Mert természetes, hogy nagyon-nagyon örültem az elismerésnek, a közönség viszont nagy tapssal és ovációval fogadta az előadást, a helyszín gyönyörű, a fesztiválszervezők nagyon kedvesek, a városbeliek pedig szívélyesek voltak. Erről nemcsak a vár környékén győződtünk meg, hanem a város központjában is, ahol elidőztünk az előadás után. Beszélgettünk fiatalokkal, akik nagyon barátságosak voltak, egyáltalán a város pozitív benyomást tett ránk. Az előadás nyelve nem okozott akadályt, mert a feliratozás biztosítva volt, így a közönség könnyen végigkövethette. Persze ők ehhez nem szoktak hozzá, mégis jól fogadták. Ezt a fesztivál igazgatónője és a város polgármestere utólag vallották be, mert ők is tartottak a fogadtatástól, hiszen idegen nyelvű előadáshoz nemigen szokott az ottani közönség. Később állapítottuk meg megkönnyebbülve, hogy ez igazán nem okozott gondot, és örömükre szolgált, hogy ilyen jól fogadták játékunkat az emberek. Azt viszont sajnálhatjuk, hogy nem sokat láttunk a rendezvényből, csupán egyet, a belgrádi Atelje 212 előadását. Az Újvidéki Színházban egyébként szeptember derekán kezdődik az évad, a szendrői „kiruccanás” csupán egy intermezzo volt, ami – mint kiderült – egészen jól sikerült.
Egyébként a másodízben megszervezett fesztivált meglepően nagyszámú néző követte figyelemmel. Tavaly 20 000 színházbarát váltott jegyet rá, az idén viszont ezt a számot már elérték a fesztivál közepe táján.
