Meglepett vasárnap délután a Duna TV kínai vonású, magyarul beszélő kellemes műsorvezetője. Véletlenül „vetődtem” a csatornára, ahol az októberben záruló sanghaji világkiállításra, erre a 214 országot felvonultató rendezvényre kalauzoltak el bennünket . A riportban bemutatták a magyar és a kínai pavilont is, s mint kiderült, mindennek az szolgáltatott apropót, hogy épp ekkor volt a magyar nemzeti nap a kiállításon. A Duna TV – mellesleg jellemzően – gyakran reagál ily módon figyelmet érdemlő eseményekre, és előszeretettel szentel több időt egy-egy eseménynek. Kína esetében ezt könnyen megtehette, a reggel 9 óra körül kezdődő Kis vörös virágok című filmtől kezdődően az egészen késő esti, a lázadó kínai fiatalok életét taglaló Pekingi punkok című dokumentumfilmig, gazdag válogatást kínálva a tévénézőknek. A távol-keleti ország legnépesebb városának érdekességei között láthattuk a Hudec László építészről készült műsort is. Hudec Sanghaj arculatformáló építésze volt a húszas-harmincas években, épületei pedig jól reprezentálják a XIX. század virágzó magyar építészeti kultúráját, Közép-Európa intellektuális örökségét.
És hát a kínaiak rendre meglepnek bennünket. Nem is túl régen, alig két évtizede a szegedi Cserepes sori piacon fedeztem fel őket, egyes becslések szerint ma már a magyarországi kínaiak akár húszezren is lehetnek. Szerbiába feltehetőleg a kilencvenes évek háborúi és az általános bizonytalanság miatt később érkeztek. Furcsa volt őket itt látni, ahol korábban talán még kínai sem járt, de megmaradtak, sőt az utódok lassan már iskolakötelesek lesznek. Azon is igencsak csodálkoztam, amikor 2004-ben Budapesten kétnyelvű általános iskolát nyitottak számukra, a Józsefváros egyes utcái pedig valóságos kínai negyeddé alakultak át, és azon is meglepődtem, hogy immár hat újságot tartanak fenn Magyarországon, sőt a már emlegetett magyarul beszélő tévés műsorvezetőnő sem utoljára jelent meg a képernyőn, hisz úgy búcsúzott el, hogy találkozunk két hét múlva.
Nem kell azon csodálkozni, hogy a kínaiak betörtek a magyarországi tévéműsorokba. Nem, mert más ott élő, kisebb lélekszámú nemzeti kisebbségek is megkülönböztetett figyelmet kapnak. A szerbek – igaz, autochton kisebbség – például lélekszámukat tekintve jóval kevesebben vannak (a 2001-s népszámlálási adatok szerint körülbelül 3800-an) a kínaiaknál, a közszolgálati Magyar Televízióban hetente mégis 26 percet kapnak a Srpski ekran című műsorukra. A Magyar Rádióban napi 60 perces az önálló szerb nyelvű műsor, 1991 óta megjelenik a Srpske narodne novine hetilap, és működik több, 24 órás műsorral rendelkező internetrádió is.
Mindez egyáltalán nem baj. Csakhogy ennek tudatában nem kell csodálkoznunk, hogy a magyarországi kínaiak betörtek a képernyőre. Legfeljebb azon töprenghetünk, hogy akkor mi minden illetne meg még bennünket, vajdasági magyarokat, ha a létszámunkat vennénk alapul? Bár – valószínűleg – nem ezt veszik alapul...
