2024. július 17., szerda

Hatvan százalék

TÉVÉJEGYZET

Ritka szerencsés helyzetben van az újságíró, ha jó interjúalanyra lel. A televízió esetében különösen. Mert ha bekapcsolják a kamerát, akkor már nemcsak a szakértelem mutatkozik meg, hanem a kifejezőkészség, a küllem, a meggyőző erő és a lámpaláz is. Hellyel-közzel még csak lehet manipulálni, a kamera azonban kegyetlen: azt is megmutatja, amit nem szeretnénk. Az újságíró munkájának sikere pedig jórészt azon múlik, mit tud kihozni alanyából , milyen új információk kal tud szolgál ni a nézőnek . Ez a bizonyos siker legalább hatvan százalékban biztosítva van, ha „használható”, azaz értelmes és a főbb szempontokat kielégítő alanyt talál . Olyant , aki a felsorolt tulajdonságok mellett nem fél nyilatkozni (nehogy rosszul szóljon!?), nem tart attól, hogy az újságíró rontó szándékkal faggatja (még elért/elír valamit!), és nem fanyalodik arra, hogy felülbírálatra kérje vissza, ne adj’ isten majd maga megírja (biztos, ami biztos!). Nos hát, Esterházy Péter, a magyar irodalom kiválósága mondta egy vajdasági újságírónak a megjelenés előtti olvasat felkínálására: „Ugyan, kérem, nem sérteném meg ilyesmivel!

Különben is azt gondolja, hogy egy »rossz« interjú árthat a nevemnek?”

Ha nem is szó szerint így mondta, de ezt mondta. Aki igazi szakmabeli, aki biztosan áll a lábán, annak nincs mit titkolnia az újságíró elől. Nagyon jó ilyen magabiztos, szakmájához értő, tudatos és véleménnyel rendelkező embereket látni a vajdasági televízió magyar adásaiban. Merthogy nem is gondolnánk mennyire kevesen vannak! S ezt bizonyosan a tévés újságírók fájlalják a leginkább, mert még sokkal jobban hat a munkájukra, mint a többi médium képviselőinek.

A Vajdasági Televízió egyik legnézettebb magyar nyelvű műsorában, a Napjainkban hétfőn Horváth Ódry Márta különösen megragadta a figyelmem. Az oktatási témának szentelt műsorban ő volt az, aki hozzáértő, nyílt és bölcs nyilatkozatával súlyt adott a műsornak. Bejátszott nyilatkozataiban nemcsak átláthatóvá tette a nyugat-bácskai magyar nyelvű oktatás helyzetét és elkeserítő jövőképét, hanem szinte felvázolta az országos oktatásügyi állapotok tarthatatlanságát is. Ezt a célt szolgálta a többi interjúalany megszólaltatása is, így tanév elején szép kis csokorravalót kaptunk oktatásügyi gondjainkból. Más kérdés, hogy a felmerült gondokról a sajtó már bőven cikkezett. Amit tehát „szimplán” elolvashattunk, esetleg más forrásból tudtunk meg, a tévé látványos, hatásos eszközeivel tálalt. Egyik-másik jó interjúalanynak köszönhetően az e heti Napjainknak – úgy gondolom – mégis sikerült nyomatékosítania mindazt, ami létfontosságú a vajdasági magyar nyelvű oktatásban.