A félreértések tisztázása végett találkoztak kedden este az újvidéki szülők, tanárok és a város magyar nyelvű oktatásáért aggódók dr. Korhecz Tamás sal, az MNT elnökével. A találkozó megtartása jó ötletnek bizonyult, még akkor is, ha a telepi Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület székházában megtartott megbeszélés nem volt indulatoktól mentes. Az összejövetelre a Sonja Marinković I skolában a múlt héten megtartott, viharos szülői értekezlet nyomán mutatkozott igény, melynek összehívására – a hallottak alapján – minden oka megvolt Ács József nek, az intézmény igazgatójának. Az utólagos találgatásokat, megbélyegzéseket elkerülendő legjobb lett volna persze azonmód tisztázni a vitás kérdéseket, csakhogy az illetékesek közül senki sem jelent meg.
Az újvidéki szülők minden eddiginél jobban féltik a megmaradt, rendkívül kis létszámú magyar tagozatokat, melyek megnyitása évről évre kérdéses, sőt egyre bizonytalanabb, ráadásul olyan vészjósló hírek keltek szárnyra, melyeket csak szemtől szemben lehet lehet tisztázni. Erre az úgynevezett közvetlen találkozásra került sor tegnapelőtt. Az MNT elnökén kívül jelen volt Ózer Ágnes, a nemzeti tanács újvidéki képviselője, a VMSZ városi szervezetének képviselője, tanítók és tanárok, két újvidéki általános iskola igazgatója, a VMPE, valamint a nagybecskereki diáksegélyező képviselője, továbbá túlnyomórészt szülők, nagyszülők.
A félreértésre az a híresztelés adott okot, miszerint összevonhatják az alig néhány gyerekkel működő újvidéki általános iskolai magyar tagozatokat, és az eddigi négy helyett csak egy iskolában maradna meg a magyar nyelvű oktatás. Korhecz Tamás a hírt erélyesen cáfolta: mint mondta, szó sincs arról, hogy az MNT nem támogatná a tíz főnél kisebb létszámú osztályok megnyitását és fenntartását, hiszen a nemzeti tanács oktatási stratégiájában nem szerepel ilyen tétel. Éppen ellenkezőleg: az MNT azért van, hogy szolgálja, előmozdítsa a magyar oktatás ügyét, és ebből kifolyólag minden további nélkül támogatja a tíz főnél kisebb létszámú osztályok megnyitását is. Az oktatási stratégia hat célt irányzott elő, ezek között szerepel a magyar diákok számának növelése. Ez Újvidék esetében azt jelenti, hogy a jelenleg 50 százalékban anyanyelvükön tanuló magyar ajkú gyerekek arányát 60–65 százalékra kell feltornázni (ez azt jelenti, hogy jelenleg az újvidéki magyar gyerekek fele szerbül tanul), országos szinten pedig a 80 százalékot nagyjából 85-re lenne jó növelni. Az újvidéki szülőkkel és pedagógusokkal történő egyeztetés, véleményük kikérése nélkül az MNT semmilyen döntést sem hoz az őket érintő kérdésekben – mondta Korhecz. Az iskolabuszról felröppent hír is téves volt – szögezte le –, az eredeti elképzelés szerint ugyanis ott kell beindítani az iskolabuszt, ahol már megszűnt a magyar nyelvű oktatás. Titelről például a magyar gyerekeket a legközelebbi, budiszavai iskolába szállíthatnák, vagy a kátyiakat Újvidékre. Az MNT nem fogja elhanyagolni a szórványmagyarságot, ígérte a nemzeti tanács elnöke.
A szülők ugyanakkor félelmüknek adtak hangot, miszerint előbb-utóbb Újvidék is Nagybecskerek sorsára jut, ahol évekkel ezelőtt a négy iskolai tagozatból egyet csináltak, s az addigi 4x10 gyerek helyett immár 10 is alig van. Talán e keserű tapasztalat miatt kerekedett felül az a vélemény, hogy mind a négy újvidéki iskolában küzdeni kell a magyar nyelvű oktatásért, mert a tét nem kisebb, mint az itteni magyarság megmaradása. Tanítók és szülők egyöntetűen elutasították Miavecz Bélának, a VMSZ újvidéki tisztségviselőjének javaslatát, miszerint célszerűbb lenne egy elit magyar iskolát létrehozni a tartományi székvárosban a négy iskolában működő gettószerű tagozat helyett, mivel a kis létszámú osztályokban a gyerekek még szocializálódni sem tudnak.
A megnyugtató mégis az lenne – szögezte le egy szülő –, ha több lenne a gyerek, ha többen határoznák el magukat az anyanyelvű tanulás mellett, mert a nagyobb létszám növelné a biztonságérzetet, sőt egyedül akkor lehetnénk biztosak a magyar tagozatok megmaradásában, ha lenne elég gyerek. Bizonyságot nyert, hogy nem az általános iskola első osztályánál kell a lehetséges magyar diákokat felkutatni, hanem korábban, már bölcsődés, óvodás korukban. Felmerült az is, hogy minek évente több tíz tanítót kinevelni, amikor évről évre kevesebb a gyerek, és nyilvánvaló, hogy szakmájukban sokan sohasem fognak elhelyezkedni. Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy nagyon jó lenne elásni a csatabárdot, és az ellenségeskedés helyett közösen küzdeni minden egyes tagozatért, minden egyes gyerekért, szórványban és tömbben egyaránt, egymás véleményének meghallgatásával és méltányolásával.
