Nagyon jó ötlet volt az oktatási miniszter részéről, hogy közvetlenül köszöntötte az egyetemi hallgatókat a tanév kezdetén. Idén ezt Újvidéken tette meg, annak rendje-módja szerint jókívánságokkal látta el őket, amihez „csatolt” szép, hangzatos ígéreteket is. Az Újvidéki Egyetem legrégebbi karán, a bölcsészkaron rendezett találkozón – melyről furcsamód a vajdasági politikum távol maradt –, a hallgatók azonban nemcsak a szép, de lényegében üres szavakra voltak kíváncsiak. Joggal vonták kérdőre a minisztert, hogy miért nem lehet még mindig tudni, hány mesteri, vagy doktori tanulmányt folytató hallgató tanulhat a költségvetés terhére, annál inkább, mert a tanév már megkezdődött. Miért kell évről évre megismétlődnie ennek a kínos helyzetnek? Ha az állam nem akar részt vállalni a felsőoktatás eme szintjeinek pénzelésében, akkor azt miért nem mondja ki. Nem túlzottan nyugodtak meg az érintettek akkor sem, amikor a miniszter a kormány jóindulatáról áradozott, és az októberben esedékes költségvetési módosításhoz kötötte a tandíjmentes mester- és doktori tanulmányokat folytató hallgatók számának meghatározását.
Dr. Žarko Obradović miniszter inkább arra hívta fel a figyelmet, hogy a hallgatók „bírálóan” viszonyuljanak a stúdiumaikhoz, a tankönyvekhez, tanáraik munkájához, mert csak így, közös erővel tudunk a felsőoktatás színvonalán lendíteni. Amikor a hallgatók ezt megtették – mint pl. a pszichológia tanszék hallgatói valóságos kérdésostrom formájában –, akkor viszont válasz nélkül maradt, azaz a semmitmondásnál ragadt. Nem tudott felelni arra a kérdésre, hogy a végzett pszichológia szakos hallgatóknak miért kell több mint 100 ezer dinárt fizetniük azért, hogy kiegyenlíthessék az okleveles és mesterdiplomájukat, amikor mások esetében ez sokkal „fájdalommentesebb”. Hasonló módon megválaszolatlan maradt a Közgazdasági Kar hallgatói tiltakozásának egyik kiindulópontja, nevezetesen: miért kell Szabadkán és Újvidéken olyasmiért fizetni, amiért a belgrádi rokonintézetben nem. A kérdés megválaszolatlan maradt, hacsak nem fogadjuk el válasznak azt, hogy a következő években a lehetőségekhez mérten egységesítik az adminisztrációs kiadásokat az ország karain. Valamennyivel konkrétabb volt az a felvetés, ami ugyancsak a jövendőbeli közgazdászok listáján volt, nevezetesen, hogy 800 dinárt kell fizetniük csak azért, hogy a dékánhoz fordulhassanak. Obradović szerint, ha ezek az állítások valósak, akkor az rossz fényt vet a felsőoktatás egészére. Ugyanakkor leszögezte, nehéz bármit ellenőrizni, mert a karok nagy autonómiát élveznek, másfelől alig van felügyelő. A felsőoktatásban országos szinten mindössze négy felügyelő ügyködik.
A miniszter szerint legtöbb felmerült gond az anyagiakra vezethető vissza a felsőoktatásban. A költségvetés esedékes októberi módosítása remélhetőleg számos kérdést rendez majd – és nemcsak a rendezetlen fűtésszámlák kérdését –, hanem a hallgatókat igen érzékenyen érintő kérdések egy részét is. Ez még nem járul hozzá feltétlenül a kitűzött cél, az oktatás színvonalának növeléséhez, de ahhoz mindenképp, hogy egy békésebb akadémiai tanév elé nézzünk.
