Ami bekövetkezhet, az be is következik, mondhatná a Murphy-törvények egyike, és mondja is. Sőt, időnként be is igazolódik. A múlt heti tévéjegyzetem leadásakor még fogalmam sem volt, hogy a Vajdasági RTV mire készül, amikor azonban pénteki újságunk megjelent, addigra már magyar nyelven is „megszólalt” a tévécsatorna honlapja.
Hosszú idő után tehát október 1-én valóra vált az álom, és a vajdasági közszolgálati média honlapján immár nemcsak a cirill és latin betűk között lehet választani, hanem két nyelv, a szerb és a magyar között is. A múlt heti tévéjegyzetben ismételten amiatt okvetetlenkedtem, hogy a többnyelvűségével gyakran dicsekvő „kirakatintézmény” honlapja bizony nem tanúskodik a sokszínűségről, és íme, rám cáfoltak. Igaz, nem tíz nyelvvel. Az is állja, hogy kicsit sokat kellett várni rá, de ne legyünk ünneprontók, inkább köszöntsük az igyekezetet, az erőfeszítést! Például Murphy módjára, aki igen értelmesen megmondta, hogy „minden több időt vesz igénybe, mint amilyennek látszik”. S ha most azt mondom, egy apró lapsus sem vette el a honlap többnyelvűsítése feletti örömömet, akkor azt valóban higgyék el nekem! Mert azt a Murphy-törvényt, miszerint „semmi sem olyan 1szerű, mint amilyennek látszik”, ugye, már mindannyian megtanultuk. Ez a szóban forgó apró lapsus pedig nem más, mint az, hogy a megújult honlap az aradi vértanúk emléknapján, 6-án a fővárosi pedagógusok sztrájkjáról értesít. A szövegből aztán gyorsan kiderül, hogy szó sincs pedagógussztrájkról (annak idénye szeptember elején van), ezúttal az igazságszolgáltatók elégedetlenkednek.
Mivel nem szeretnék még egyszer Murphyre hivatkozni, inkább továbblépek. Van hova, igazán. Október ugyanis sohasem hagy cserben. Ha nem viharos forradalmak süvítenek felettünk, akkor az emlékek kavarják fel az érzelmeket. Így volt ez október 5-én a szerbiai csatornákon (különösen az SZRT1-s, és a B92 esti összefoglalója volt nagy hatással a nézőkre a tíz évvel ezelőtti eseményekről), majd másnap a magyar tévécsatornákon, ahol jóval régebbi eseményekről, az aradi vértanúk 161. évfordulójáról emlékeztek meg, ami természetesen már csak az idő távlata miatt is jóval kisebb érzelmi kavalkáddal járt.
A hét legemlékezetesebb tévés pillanatát mégsem ezek a műsorok hozták számomra, hanem a Vajdasági RTVf-esztelen című ifjúsági műsora. Be kell vallanom, hogy nem vagyok rendszeres nézője a műsornak, és talán épp ezért ért igazi meglepetés. Képileg, és hanganyagában is vérbő tévés riport volt a bukovaci mountainboard versenyről szóló beszámoló, egyáltalán nem untatott a Polanski-féle Szellemíróról szóló, élő szóban elmondott ismertető és véleményezés, és igazán nézőközelbe sikerült hozni az Interzone elnevezésű, nem kifejezetten tömegeket vonzó, kortárs zenei fesztivált az újságírói kérdéseknek (és hát a jól megválasztott alanyoknak) köszönhetően, és nem utolsósorban nem hagyható szó nélkül a koreai zenei estet szervező újvidéki lányok bemutatása sem, amiről tényleg sehol máshol, csak ebben a műsorban számolt be a vajdasági magyar média. Igazán frissítően hatott az eredeti témafelhozatal.
