Elkészült és nyilvánosan be is mutatták Szabadkán azt a prezentációt, amely a szabadkai és környékbeli általános iskolák jelenlegi helyzetét vázolja fel, vagyis azt, mely iskolák működnek ésszerűen, s melyek esetében van elengedhetetlenül szükség racionalizációra. Ljubica Kiselički, Szabadka polgármesterének demokrata párti tanácsadója koordinálta a munkacsoportot és a prezentációt. Maglai Jenő, Szabadka város képviselő-testületének VMSZ-es elnöke annak a véleményének adott hangot: elvárták volna, hogy koalíciós partnereik ismertessék velük a terveket.
A Ljubica Kiselički vezetteszakmai csapat által készült analízis szerint összesen 140 tanár munkaerő-felesleg, s amíg 10 év alatt jelentősen csökkent a diákok száma, az osztályok száma szinte változatlan maradt, az iskolák fenntartásának költségei pedig megnőttek.
Szabadkán 21 általános iskola van, 13 a városban és 8 a környező településeken, 17-ben két tannyelven folyik az oktatás, kettőben csak szerbül, egyben pedig csak magyarul. Az 1989/90-es tanévben 16 492 általános iskolás ült a padokban, a 2008/09-es tanévben viszont 11 825, azaz 4667-tel kevesebb. Az osztályok száma viszont ekkora mértékben nem csökkent. Jelenleg 595 osztály van, s az ideális – ahhoz, hogy az osztályokban megfelelő számú tanuló legyen – 473 lenne. Ez azt jelenti, hogy 122 osztállyal több van, mint amennyi indokolt.
– Megfelelő számú diákkal működő osztályokra van szükség. Amikor azt mondom, hogy megfelelő számú, akkor arra gondolok, hogy annyian, amennyi a szocializálódáshoz kell, amennyi diákkal lehet megfelelő testnevelési órát, énekórát tartani, amennyivel kialakulhat az egészséges versenyszellem az osztályban. Ez a szám pedig nem egy, kettő vagy öt. A diák nem lehet magányos az osztályban. A cél: optimális létszámú osztályokat teremteni. Magyarországon az állam a 25 fős osztályokat finanszírozza, és az a közösség, ahol ettől kevesebb létszámú osztályokat működtetnek, önerőből kell előteremtenie a különbségből adódó, szükséges pénzt – mondta Ljubica Kiselički, Szabadka Város művelődési-oktatási tevékenységeinek fejlesztésével és az iskolahálózat ésszerűsítésével megbízott segédpolgármestere, az analízis koordinátora.
Az analízis bemutatásán Svetlana Vujovićtól, a tartományi oktatásügyi titkár segédjétől arról is hallhattunk, hogy Szerbiában átlagosan 16 diák alkot egy osztályt, ennek alapján pedig igen gazdag országnak számítunk, ha gazdaságilag megengedhetjük magunknak a kis létszámú osztályok működtetését. A törvény szerint a 30 fős osztály lenne a megfelelő.
A szerb, a horvát, és a magyar tannyelvű oktatás terén egyaránt vannak ésszerűtlenségek. Kiselički hangsúlyozta, egymáshoz közeli, egymáshoz 400–700 méterre lévő iskolákban működnek kis létszámú osztályok, tehát a diákok átutalásával az egyik iskolából a másikba, megfelelő létszámú osztályok jöhetnének létre. A diákok utaztatására iskolabuszok létrehozását is tervezik. Ez gazdaságilag sokkal jobban indokolt megoldás, mint a kis létszámú osztályok működtetése.
Az osztályok esetleges összevonásával persze elkerülhetetlenül szóba kerül a kényes téma: a tanárok munkaerő-felesleggé válása. A kimutatás szerint jelenleg 70 szerb, 50 magyar és 16 horvát tannyelven tanító tanár jelent munkaerő-felesleget, azaz összesen 136 tanár jelenlegi munkájára nem lenne szükség a racionalizáció után. Kiselički szerint az, hogy egy diák ül az iskolapadban, a gyerek kihasználást jelent a tanár munkájának megtartása céljából. Szerinte az érintett tanárok számára a lehetséges megoldás a kétszakos tanárképzés lenne, illetve a továbbképzés azokon az egyetemi karokon, ahol a tanulmányaikat végezték.
A racionalizációról megoszlanak a vélemények. Kucsera Géza, Szabadka előző polgármestere szkeptikusan fogadta az analízist, s a kisebbségi tannyelven történő oktatás veszélyeztetésére hívta fel a figyelmet, elmondva, hogy a szülők nem szívesen küldik lakóhelyüktől messzire a gyermekeiket, s ha a közelben nem lesz magyar tannyelvű oktatás, hát majd beíratják más tannyelvű osztályba a gyereket. Svetlana Vujović szerint külön figyelmet fordítanak a nemzeti kisebbségek anyanyelven történő oktatására, nem engedik meg, hogy hanyagul bánjanak ezzel a kérdéssel. Kiselički pedig a következőt nyilatkozta: Úgy gondolom, nemzeti hovatartozástól függetlenül senkinek sem jó, ha a diák egymagában vagy csupán néhány társával ül az osztályban. Nem bezárásokat tervezünk, hanem optimális létszámú osztályok teremtését. A diákok jogairól van szó. A diákoknak joguk van a társadalmi élethez, a barátkozáshoz osztályon belül is, s a közösségnek meg kell teremtenie ezt a lehetőséget.
Most csak városi iskolákat érint a racionalizáció, a minisztérium állásfoglalásától fog függni, hogy kiterjed-e mindez a falusi iskolákra.
A kérdésre, hogy konkrétan mely iskolákat és konkrétan hogyan érintené a racionalizáció, nem kaptunk választ. Kiselički elmondta, ezt még nem dolgozták ki. Egyelőre a szakmai csapat és az analízis elkészítése volt most a feladat.
Az aktív racionalizációt 2010 szeptemberétől a törvény is előirányozza, s mint hallhattuk, az Európához való közeledésnek is ez az egyik feltétele.
Ha a racionalizáció sikerül, az Szabadka számára évente 250 millió dinár megtakarítást jelentene, azaz évente 16 187 dinárt diákonként.
Szerbiában elsőként Szabadkán készült el ez az elemzés, s Ljubica Kiseličkit meghívták Belgrádba, az oktatási minisztériumba, hogy a miniszternek és munkatársainak mutassa be a helyzetjelentést.
Maglai Jenő, Szabadka város képviselő-testületének elnöke az iskolahálózat ésszerűtlenségéről készült elemzéssel kapcsolatban a következőt mondta:
– Elvártuk volna, hogy koalíciós partnereink ismertessék velünk a terveket, nem tudtuk, mi az, amit kidolgoztak. Minden fontos határozatnak mindenképp a Városi Tanács elé kell kerülnie, tehát a jövőben is napirenden szerepel még ez a fontos téma. Bár, szerintem köztársasági vagy tartományi szintről kellett volna egy ilyen kezdeményezésnek indulnia, s akkor jóval több paramétert vettek volna figyelembe. Úgy tudom, eddig csak Szabadka készítette el ezt az elemzést, úgyhogy nincs is elég összehasonlítási alap.
Kucsera Géza, Szabadka volt polgármestere, aki Maglai Jenő megbízásából volt jelen a prezentáción a következőket mondta:
–E témáról beszélni kell, de nem egysíkúan, nem csak egy szempont megvilágításával. Az oktatásnak van más vetülete is, mint az anyagi rész, nem mérhető minden pénzzel, anyagi ésszerűsítéssel. Nyilvánvaló, hogy nagyon megfogyatkozott a diáklétszám, igen sok magyar család, olyan fiatal költözött külföldre, akiknek most indulna iskolába a gyereke, persze, a szerb ajkúak közül is sokan távoztak a viharos, nélkülözéssel teli időszakban. Ezek a diákok most hiányoznak a szabadkai iskolákból. Tudom, az Európai Unió követelményrendszeréhez alkalmazkodni kell, de kizárólag a matematikai szempontok figyelembe vétele, csak annak taglalása, hogy hány milliós lehet a megtakarítás, nem járható út. Fennáll a veszély, hogy sok szülő – ha a közeli iskolában megszűnik a magyar tagozat, nem tudja a távolabbi oktatási intézménybe járatni, s inkább a szomszédban levő szerb osztályba íratja be gyerekét. Talán még sokan emlékeznek rá, hogy volt egy elképzelés, hogy lehet néhány magyar iskolaközpontot létrehozni a város területén, de épp emiatt nem tettünk lépéseket, emiatt vártunk vele, mert félő, hogy sok szülő a távolság miatt a közeli szerb osztály mellett dönt. Valószínűleg egy kérdőíves felmérésből kiderülhetne, hogyan látják a szülők az ésszerűsítést, hogyan vélekednek arról, hogy külön iskolabusszal – és nem rendes járattal – szállítanák gyereküket az iskolába. A városrendezési terveket is jó lenne figyelembe venni, mert a város északi részén, a Napnyugati szőlőkben nagy építkezések kezdődnek, itt valószínűleg sok kisgyerek lesz, iskolaépület viszont nincs, a buszközlekedés sem igazán megoldott, úgyhogy ott a jövőben esetleg szükség lenne egy négyosztályos iskolára. Szerintem nagyon komoly városi oktatási bizottságot kellene létrehozni, amely olyan kérdésekben is illetékes lenne, mint az osztálylétszám alakulása, s amely figyelembe veszi a kisebbségek oktatással járó jogait, hogy nem lehet azonos mércével mércét alkalmazni a kisebbségi tagozatok esetében mint a többségnél. Mint hallottuk, a szerbiai átlagos osztálylétszám 16 diák, Szerbia más vidékein 1-2 diákkal iskolák is működnek. Ott lehet, csak Szabadkán zavaró? – tette fel a kérdést Kucsera Géza.
