A Híd Irodalmi Díjat Harkai Vass Évának ítélték oda Mi volt a szép C-ben című verseskötetéért. Az írótól, költőtől, az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék tanárától afelől érdeklődtünk, hogy miként fonódhat egységbe a két terület, hogyan tud harmóniát alkotni az életében tudományos munkával, kutatással, publikálással együtt járó egyetemi tanári munka és a szépirodalmi alkotásnak szentelt világa.
– Legelőször a költészet volt középiskolás koromban. Miután – ahogyan a generációm többi tagja is – kinőttem a Képes Ifjúságot, jött a Symposion, a Híd, majd a kötetek. Vajdaságban nem lehet megélni szabad írói státusból, tehát emellett valamit csinálni is kell. A tanszéki évek alatt egyértelművé vált, hogy én irodalommal szeretnék foglalkozni. Engem mindig a modernség irodalma vonzott, és szerencsés pillanat volt, hogy éppen arra adódott lehetőség, hogy a XX. századi magyar irodalmat taníthatom. Itt most összetalálkoznak a szálak. Egyébként nem ritkaság, hogy ha végigtekintünk a írói életműveken, akkor látjuk, hogy Kosztolányiék mögött rengeteg publicisztikai munka van, vannak írók, költők, akik mögött nagy műfordítói életmű van, és vannak, ugye költők, írók, akik tanítottak is. Ez mindig így volt, hogy a szépirodalom mellett lehet mást is csinálni – hallottuk Harkai Vass Évától, aki azt is elmondta nekünk, hogy ő nagyon ihletfüggő: Amikor kritikát írok, akkor sem tudok hideg fejjel leülni írni. Ez nagyon egyénfüggő, én nagyon is függök az ihlet erejétől. Az ihlet olyan fogalom, amivel sokan foglalkoztak, és nemigen vergődtek zöld ágra, de ihlet van. Kellenek azok a bizonyos belső késztetések, és néhány szálnak össze kell futnia, hogy a szikra létrejöjjön.
