Mostanában egyre többet hallani a funkcionális analfabetizmusról, azaz arról a problémáról, amikor a diákok ugyan képesek összerakni a betűket, de nem képesek értelmezni a mondat tartalmát, szövegértési nehézségeik vannak. Arról, hogy ez a jelenség nálunk mennyire, hogyan van jelen, Kuktin Erzsébet általános iskolai magyartanárnőt kérdeztük.
Tanári pályája során Ön milyen mértékben, milyen formában találkozott ezzel a jelenséggel? Meg lehet-e határozni, hogy milyen típusú tanulóknál jellemző ez a jelenség? A társadalmi körülmények befolyásoló tényezők-e?
– Sajnos lesújtóak a tapasztalataim. Mire ötödik osztályba kerülnek a tanulók, alig 15 százalék olvas elfogadható szinten. Szövegértési szintjük kritikán aluli. Az elsősök nagy része december végére – szerintem túl gyorsan – elsajátítja az olvasást, de azoknál, akiknél ez nem válik készséggé, a teljesítmény évről évre romlik. 14 éves korra az iskolások harmada gyakorlatilag elfelejt olvasni. Akadozva, betűzve olvasnak. Az irodalmi szöveg részenkénti visszaolvasásánál a diákok jó része nem tudja elmondani, hogy miről olvasott. Lényegkiemelésre, elvonatkoztatásra képtelen. Szókincsük sivár, összetett mondatokban csak elvétve tudnak fogalmazni.
A szövegértési, olvasási gond nemcsak kifejezetten a hátrányos helyzetű tanulókra jellemző, bár ők fokozottan küzdenek ezzel a problémával. A szociális háttér minősége meghatározó tényező lehet. Az olvasásszociológiai felmérések azt bizonyítják, hogy a család anyagi helyzete, értékrendszere, különösen az édesanya műveltsége – befolyásolja a gyerek olvasóvá válását. Azonban döntően az iskolának és a pedagógusnak van a legnagyobb hatása és felelőssége az olvasóvá nevelésben.
Tanárként mi a teendő az olvasási, szövegértési nehézségekkel küszködő diákok esetében?
– Úgy gondolom, hogy szövegértési gyakorlatok rendszeres végeztetésével, folyamatos beszédfejlesztéssel (szókincsbővítés stb.), az olvasásértés és a kifejezőképesség folyamatos fejlesztésével minden tantárgyban az iskoláztatás teljes ideje alatt, a tanulás tanításával, valamint az olvasás megszerettetésével lehet egyedül a funkcionális analfabetizmust valamelyest visszaszorítani. Ahhoz, hogy gyakorlott olvasóvá váljanak a diákok, két alapvető dolog is szükséges. Első a jól begyakorolt betűző olvasás, másik a jól fejlett szófelismerő készség. Az idő kulcstényező ebben az esetben. A begyakorlásra, játékos úton történő olvasási stratégiák alkalmazására a jelenleginél sokkal több időt kell szánni a tantervnek. Őrültségnek tartom azt az elvárást, hogy az óvodából kikerülő gyermeknek már ismernie kell a betűket! Egyes készségek (az olvasás is!) negyedik osztály után már csak részben fejleszthetők! Áldozatos munkát végző tanítóink feladata a kérdésben kulcsfontosságú.
Természetesen a legfontosabb ösztönzést, mintát a család nyújthatja: ha a szülők az esti tévézés helyett, vagy azt megkurtítva rendszeresen olvasnak napilapokat, egyéb újságokat, könyveket és az olvasottakról közös beszélgetés folyik, előbb-utóbb a gyerek is rákap a nyomtatott szöveg ízére.
Mint sok más területen, itt is a gyógyítás helyett a prevenció a fontosabb. Hogyan lehet elejét venni a funkcionális analfabetizmus kialakulásának?
– A tévé (szappanoperák, ízléstelen beszélgető-műsorok stb.), a DVD-filmkölcsönzés, az internetezés, a digitális világ jelentős mértékben elveszik az időt az olvasástól. Rendkívül fontos szerepe ezeknek a visszaszorításában az olvasás megszerettetésének valamint a helyes szülői magatartásnak van. Az iskolának kellő időt kell biztosítani a megfelelő olvasási szokások kialakításához, figyelembe véve az egyéni haladás ismérveit. Az olvasókönyvekbe kerüljenek modern szövegek, a mai kor szellemének megfelelő tematika, ami képes lekötni a gyereket. A kötelező olvasmány már a neve miatt is elrettentő, hátha még olyan, ami nem érdekli a diákot, a célt nem érjük el. Pl. Nyilas Misi fájdalmasan szép története teljesen idegen a mai gyermektől, aki képes kiállni és harcolni a jogaiért. Ugyanígy Copperfield Dávid történetét is rühellik, mint Jónás a prófétaságot. Az ok egyszerű: a történet távol áll a mai értékrendektől.
A nyelvi alapok gyengesége nem csak a szűken értelmezett iskolai tanulást nehezíti meg, hanem érezteti a hatását az élet minden területén. Éppen ezért mindnyájunk felelőssége hangsúlyozott. A motiválás minden tárgy tanításában fontos tényező. Ez szoros kapcsolatban van a differenciálással, hiszen minden gyereket más-más tényező ösztönöz olvasásra. A legfontosabb ösztönző tényező az érdekes szöveg. A tanár példája elmaradhatatlan: lássa a diák, hogy a pedagógus olvas, hordja magával a könyvet, melyet éppen ízlelget, beszéljen olvasmányairól, színházi- és hangversenyélményeiről a gyerekeknek. A felolvasásnak motiváló ereje van. Az élvezetes bemutató olvasás rendkívül hasznos, tanulóra ezt sohasem bízom. Érzelmi hatása, megértést segítő szerepe pótolhatatlan. Az érdeklődés, a belső motiváció a legnagyobb ösztönző erő minden cselekvésünkben. Abból lesz igazi olvasó, akiben van tudásvágy, kíváncsiság. Azt is meg kell érteni a gyerekeknek, hogy az olvasni tudás egyszerűen anyagi érdekük: a technikailag fejlett világban csak a kvalifikált, az írni-olvasni tudó ember kap munkát, az analfabéta nem.
Oktatási rendszerünkben, a tantervekben melyek azok a hiányosságok, amelyek esetleg felelőssé tehetők a funkcionális analfabetizmus kialakulásáért? Min kellene változtatni?
– Az analfabetizmus kiküszöbölésére még társadalmi, oktatási szinten sem született orvoslat. Mindenképpen szükség lenne a pedagógusok képzésére is ilyen tekintetben.
Az olvasókönyveink tartalmazhatnának szövegértésre szánt gyakorlatokat, az érzelmi és értelmi intelligenciát motiváló korszerű szöveg lehetne a műközpontú vizsgálódás tárgya. Az olvasmányok ne legyenek maratoni hosszúságúak, hogy az adott iskolai órán a boncolgatásra és a különböző olvasási stratégiák (folyamatolvasás, process reading stb.) kipróbálására is jusson idő. A jelenlegi csökkentett tanterv is akkora, hogy a pedagógusnak igazán igyekeznie kell, hogy eleget tudjon tenni a jelentésrétegek értelmezésének, a szöveg makro- és mikroszerkezetének feltárásának. Bármennyire is szeretnénk, felsőben nem jut elegendő idő a klasszikus olvastatásra.
