Neko me ipak čeka (Valaki mégis vár rám). Egy megrendítő szerb film a küzdésről. Négy nő. Négy teljesen különböző társadalmi és szociális helyzettel, végzettséggel, kultúrával. Ám egyvalami közös bennük. Abortuszra várnak. És küzdenek. Anyákkal, anyósokkal, férjekkel, de leginkább önmagukkal, önmagukért, és/vagy azért a valakiért, aki már az övék, és az is maradhat, de csak akkor, ha úgy akarják. S legtöbben közülük úgy akarják. A palicsi filmfesztivál Párhuzamok és ütközések programjában levetített alkotásról a másnapi sajtótájékoztatóján megtudtuk, hogy tévédrámának készült. Az SZRT pályázatán nyert a forgatókönyv, amelyből Marko Novaković rendezésével készült el a film.
– Igen, az alapmotívum az abortuszra várás, de ez csak a téma, emögött összetettebb dolgok húzódnak meg. Maga a küzdés – mondta Novaković, aki örül, hogy a filmet fesztiválon is bemutathatták.
– Női szemszögből látjuk az eseményeket, de mégsem nevezném női filmnek. A női pszichén keresztül mutat a világra – hallottuk Dragana Boškovićtól, a film vágójától, akitől azt is megtudtuk, a film októberben lesz látható a televízióban.
A filmfesztivál sajtótájékoztatói a filmes anekdotáknak is szívesen teret adnak. Így tudtuk meg, hogy Franco Nero vesztes tekejátszmáknak köszönhetően „szelídült” meg. Az Új magyar filmek programban vetített, szép számú érdeklődőt vonzó Márió, a varázsló című filmben láthattuk Nerót, akivel – ahogy azt Almási Tamás rendezőtől hallhattuk – kezdetben nem volt problémamentes az együttműködés.
– Egy hónapig kemény küzdelem folyt köztünk. Nero nagyon romantikus módon akarta eljátszani a szerepét, és én ezt nagyon nem akartam. Aztán egy forgatási nap végén tekézni invitált. Ő Róma bajnoka volt, nekem pedig életemben egyszer volt csak a kezemben tekegolyó, mégis nyertem. Többször is. Tudtam, hogy nem szabad győznöm, mert a végén még elveszítem a főszereplőmet, de – fogalmam sincs, hogyan – mégis nyertem. Innentől kezdve minden forgatási napon a legnagyobb rendben ment minden – mondta Almási, aki szomorúan még azt is elmondta, megdöbbenve tapasztalta, hogy az itt vetített filmje 5-6 perccel rövidebb volt. Mint kiderült, a kópia Amerikából érkezett, s valószínűleg ott vágtak ki belőle különböző részeket.
Ahogy az várható is volt, Till Attila filmje, a Pánik sokakat vonzott a vetítővászon elé. A palicsi filmfesztiválra Gubik Ági, a főszereplőnő látogatott el. Szlovákiában él, ott forgat leginkább, Magyarországon ez az első szerepe, ám alakításáért rögtön meg is kapta a tavalyi filmszemlén a legjobb női főszereplőnek járó díjat.
– Az elismerés nagyon váratlanul ért. A díj után elkezdtek foglalkozni velem, ismertebbé váltam, miközben azokat a szlovák filmeket, amelyekben játszom, mind a mai napig nem ismerik a magyarok. Szlovákiában egyébként anyagi gondok miatt nagyon nehéz filmet csinálni, s a cseh és szlovák alkotások nem is jutnak el Magyarországra – mondta a színésznő, aki a Pánik forgatása során leginkább azt tanulta meg, hogy nem szabad mindent magunkba fojtani, jobban ki kellene adni magunkból sokkal több dolgot.
A Palicsi Európai Filmek Fesztiválja ma ér véget. Ma még látható lesz egy új finn és egy új magyar film is, valamint este 21 órától versenyen kívül levetítenek egy francia–svájci–szerb–holland alkotást, 23 órától pedig a Cannes-i filmfesztivál győztes alkotása, A fehér szalag című osztrák–francia–német–olasz film tekinthető meg.
