Ennek hiányában az éppen funkción levő hatalmasságok úgy ítélkeznek, ahogy nekik tetszik. A mostaniak szerint az Exit és a Guča fesztivál jelentik a csúcsot kultúrtéren, s ennek megfelelően támogatják is őket.
Igor Pavličić újvidéki polgármester kijelentette, hogy a város 900 millió dinárt választ ki művelődési célokra évente, ennek jó részét az Exit kapja, mivel megérdemli. Az eredményeket kell nézni, azt, mekkora haszna van belőle a városnak, fogalmazott Pavličić, majd a kultúrához való viszonyulását ecsetelve leszögezte: „a város számos helyiséget térítésmentesen rendelkezésre bocsát különféle egyesületeknek és Art klinikáknak, kérdés, milyen eredményt mutatnak fel, és abból mi haszna származik a városnak”. Az újvidéki polgármesteréhez hasonló véleményeket nem kell nagyítóval keresnünk, elég csak végignézni a két említett tömegrendezvény megnyitójának díszvendégseregén. Ez talán magában nem is lenne baj, hiszen mindkét fesztiválnak megvan a maga közönsége, jelentősége, fontossága. S ezt nem vitatja el senki. Az összemosást azonban igen.
Az újvidéki/vajdasági értelmiségiek vitája pontosan arra irányul, hogy tisztázzuk már le, és ne tévesszük össze a tömegrendezvényeket a kulturális megmozdulásokkal, hogy a szórakoztató és turisztikai tartalmú rendezvényeket ne a kultúrának szánt költségvetési szeletből támogassák, hogy végre definiáljuk Szerbia kultúrstratégiáját.
Ha lenne az országnak kidolgozott stratégiája, nem öveznék botrányok a kultúra finanszírozását, egyszerű(bb) és megfelelő(bb) lenne a prioritásokat meghatározni városi, tartományi, vagy országos szinten. Nikola Džafo, az újvidéki Art klinika vezetőjének véleménye, hogy sokak szerint a kultúra egyenlő az Exittel, vagy Gučával, miközben mindkettő kommersz rendezvény (sőt vállalkozás!), mégis mindkettő maximális támogatásban részesül, hiszen nemcsak a város, hanem a tartomány, és a köztársaság is hatalmas összegeket különít el a fesztivál céljaira.
Az újvidéki kultúrágazataik most racionális és kellő pontossággal megfogalmazott költségvetési elosztást követelnek, egy szisztematikus elosztási rendszer kidolgozását, amely demokratikus és átlátható, nem pedig formális-bürokrata alapon működik. A követeléseket neves művészek támogatják, közöttük Želimir Žilnik rendező, Boris Kovač zeneszerző, Olivera Radovanović művészettörténész… „A pártok maguk között felosztják a területeket, majd úgy viszonyulnak hozzá, mint privát területhez, ahol úgy osztják a pénzt mindazoknak akik épp „pártvonalon” vannak, ahogyan épp akarják. Nagyszerű pillanat, amikor az emberek összefognak ez ellen, és azt mondják: Ebből elég volt! – állapította meg Olivera Radovanović művészettörténész a vita kapcsán.
Az újvidéki/vajdasági értelmiségiek tehát kimondták, hogy ebből elég, reméljük az Exitet követő júliusi felbuzdulásuk része lesz egy érték-visszarendeződési folyamatnak, és kezdete egy átgondolt, országos szintű kultúrstratégia körvonalazódásának.
Mi van ugyanakkor a kisebbségi nemzetekkel, közöttük, velünk magyarokkal a Vajdaságban? Van-e nekünk megfelelő stratégiánk kultúránkat illetően? Vannak-e intézményeink hozzá, ha igen, megfelelően szolgálnak-e, ha nem, mit tehetünk létrehozásukért? Valóban siralmasak-e állapotaink a kultúra egyes területein? Elégedettek lehetünk-e irodalmi, színházi, zenei, filmművészeti, népművészeti, stb. életünkkel? Kellőképp tudjuk-e tartani a kapcsolatot a Kárpát-medencei magyar kultúrintézményekkel? Átláthatóak-e a pénzügyi csatornák, annál is inkább, mert több oldalról csordogál pénz a vajdasági magyar kultúrintézményekhez? Kisajátította-e a politikum ezeket, mennyire befolyásolja munkájukat? Ki és mi alapján dönt a pénzek felosztásáról, ki és miért élvez prioritást nemzeti fontosságát illetően? Jó úton haladunk-e, hogy kultúránkat ne csak ápolgassuk, hanem pozitív példákat, sikereket is felmutathassunk?
Lényegbevágó kérdések sokasága merül fel, mintegy bizonyítván, hogy talán több a kimondatlan, és több az ismeretlen ezen a téren mint első pillanatban gondolnánk. Viszont tudjuk, esetünkben nem „csak” kultúráról, annál sokkal többről, fennmaradásunk zálogáról van szó. A következő hetekben közéletünk szereplői fejtik ki véleményüket a kérdésről a reményeink szerint gondolatébresztő bevezető után.
