A fennállásának 75. évfordulóját ünneplő Híd irodalmi folyóirat augusztus 20-án Kisebbségekért Díjban részesült. A kimagasló elismerést azok a határon túli magyar egyének, szervezetek kaphatják meg, akik a magyar közösségek érdekében kiemelkedő tevékenységet végeznek. A díjat dr. Faragó Kornélia, a folyóirat főszerkesztője vette át Budapesten.
Eleve elismerésre méltó, hogy Vajdaságban készül a Kárpát-medence egyik legrégebbi magyar nyelvűirodalmi folyóirata.Minek köszönhető, hogy épp a Délvidékenbüszkélkedhetünk ezzel az évfordulóval?
Ha arra gondolunk, hogy a Híd mellett a kolozsvári Korunk és a pozsonyi Irodalmi Szemle is ott van a legrégebbi folyóiratok körében és ezek mind kisebbségi lapok, akaratlanul is arra a következtetésre jutunk, hogy folyóirataink hosszú életét keményen befolyásolta helyzeti meghatározottságuk is. A törékeny léthelyzet az irodalmi kultúrát illetően kitermelt olyan gondolkodásformákat is, amelyek a folytonosságigényt közvetítették és astabilitás, a fenntarthatóság érzetét. Az egyes kulturális tényezők elmúlása a kisebbséget saját elmúlására emlékezteti, ezért tesz erőfeszítéseket a megőrzés érdekében. Nem beszélve arról, hogy a mi körülményeink közepette nem is lett volna mindig célravezető a teljes újrakezdés, olykor meg egyenesen luxusnak számított volna, több vonatkozásban is.
Nem mellékesen, az önmegtartás pátosza kulturális intézményeink fennmaradásához, kiemelten színvonalas szellemi terekben, többletként járul hozzá. Az említett kisebbségi kultúrákban ezért halnak meg nehezebben a folyóiratok, ezért termelnek ki korszakonként teljes (gondolkodási, beszédmódbeli, vizuális-arculati) megújulást hozó szellemi energiáikat. Ezért fogadjuk el nehezebben azt, hogy egy folyóirat (vagy más kultúrahordozó) addig éljen, amíg a létrehozó idea él. Arról már nem is szólva, hogy ezekben a létterekben egyes ideáknak erősebb a folytonosságuk is. Ezenkívül ahol van hová továbblépni, ott nem telepszenek rá az átmeneti térként jelentős generációs lapokra, és az állandó kimozdulásokkal, átlépésekkel dinamikusabb, izgalmasabb a szellemi mozgás.
Hogyan ünnepli az évfordulót a folyóirat?
– A visszajelzésekből ítélve, mindenekelőtt színvonalas számokkal, és egyelőre időben való megjelenéssel, magyarországi portálokon való egyre fokozottabb jelenléttel, külföldi irodalmi estekkel. És ez nem kis eredmény. Különösen akkor nem, ha tudjuk, hogy a tartomány, aváros, amelyben ez a széleskörűen ünnepelt és magas rangú kitüntetésben részesült, több száz gratulációt begyűjtő, irodalmi, kulturális és társadalomtudományi lap megjelenik, ebben az évben, a dolgok pillanatnyi állása szerint, még semmilyen anyagi fedezetet nem adott a munkához. Mindeközben persze nagy örömünkre szolgál, hogy mégis eminens hazai és külföldi szerzőket közölhetünk. És azt is nyílt örömmel hangsúlyozom, hogy kifejezetten erőteljes a szerzők új nemzedéke is, a napokban Patócs László, Berényi Emőke, Mikuska Judit kritikáit, Terék Anna, Barlog Károly, Kiss Tamás szépirodalmi szövegeit, Kovács Izabella és Kovács Hédi fordítását fogadtuk el közlésre, hogy csak néhány nevet említsek.
Amellett, hogy a vajdasági magyar irodalom reprezentatív helye, milyen sikerreltud a folyóirat kapcsolatot tartani a magyarországi,és a más országokban élő, kisebbségben alkotómagyar írókkal?
– Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a Híd a vajdasági magyar szerzők lapja, de kifejezetten jó érzésekkel ápoljuk a külországi kapcsolatokat is. Szinte minden Híd-számban közlünk vajdaságon kívül élő szerző(ke)t, magyar és nem magyar nyelvterületről egyaránt. Különösen széleskörű olvasottságot hozott a romániai magyar szerzőket bemutató sorozatunk, Szlovákiából most érkezett egy figyelmet érdemlő Kundera-tanulmány. Ma már szinte könnyebb számon tartani azokat a szerzőket, akik ezidáig még nem jelentek még a Hídban, annak ellenére, hogy szerettük volna. És, hogy ne csak egyirányú irodalmi határátlépésekről beszéljek, tegnap például egy magyarországi építészeti szaklap utánközlési engedélyt kért a júliusi építészeti számunkat illetően, amelyet Horváth László és Virág Gábor segítségével hoztunk létre.
A lap fontos feladatának tekinti az anyaországi mellett a délszláv irodalmi alkotások műfordításainak bemutatását.
– Éppen ennek a kultúraköziségnek lesz reprezentatív bizonyítéka a most készülő számunk, amelyben a műfordításokon (fiatal fordítónk, Vékás Éva is szerephez jut, de Radics Viktória munkáiból is közlünk) kívül, szlovén filozófiai szövegeket (fordítóként a szintén fiatal Szügyi Edit mutatkozik be, de újra jelen lesz a neves fordító, Gállos Orsolya is) is hozunk és kitűnő eredeti tanulmányokat (Jung Károlytól egy recepciótörténeti „meglepetést”) a befogadáskultúra különböző időszakaiból és területeiről.
