– Már nem az a kérdés, hogy kell-e a racionalizáció, mert nem fér kétség hozzá, hogy igen, a kérdés az, hogy miként kell megvalósítani – véli Miloš Vukadin, a szabadkai Miloš Crnjanski általános iskola igazgatója. Azért hozzá látogattunk el, és kértük, fejtse ki véleményét az iskolahálózat ésszerűsítésével kapcsolatban, mert ez az az iskola, ahol megtörténtek az ésszerűsítés első lépései: öt elsős és öt ötödikes magyar diákot irányítottak át a szomszédos Jovan Mikić iskolába, a tervezett két szerb tannyelvű ötödik osztály helyett pedig egyet nyitottak 30 diákkal, mert ez a létszám törvényileg nem elegendő két osztály megnyitásához.
– Sok mindenben hozhat pozitív változást a racionalizáció: tantermek szabadulnak fel, amelyek hasznos tanításon kívüli foglalkozásoknak adhatnak teret, szaktanárok tanítanának, ami a diákok érdeke (sajnos sok helyen osztálytanítók tanítanak a felsősöknél, s éppen az ő állásban maradásuk a legkérdőjelesebb, mivel a végzettségüknek nem megfelelő területen dolgoznak) és persze a gazdasági megtakarítás sem elhanyagolható tényező. Viszont ehhez sok dolgot figyelembe is kell venni. A Világbank 30 fős osztályokat akar, adatokat kértek, osztottak, szoroztak, és kimutatták, hogy 11 ezer osztály felesleges, és hogy 30 fős osztályokat kell létrehozni a gazdaságosság érdekében.
– Csakhogy nem vették figyelembe, hogy az ország különböző régióiban különböző a lakosság helyzete, a falvakban nem lehet úgy ésszerűsíteni, mint a városokban, a falvakban nem zárhat be iskola, mert nincs az osztályokban átlagosan legalább 30 gyerek, Szerbiában nagyszámú kisebbség él, az ő esetükben is másként tud realizálódni az ésszerűsítés, mint a többségi nemzet esetében, és nem vették figyelembe azt sem, hogy mekkora méretűek az osztálytermek. 5-6 fős osztályok létesítését én sem tartom helyesnek, hisz a gyereknek közösségbe kell tartoznia, meg kell tanulnia csoportmunkát végezni, de a 30 diák egy osztályban viszont már túl sok – hallottuk Miloš Vukadintól.
– Most, amikor egyre többet hallunk az individuális módszer fontosságáról, vissza kell térnünk a frontális tanítási módszerhez? Mert a 30 fős osztályokban csak erre lesz lehetőség. Arról nem beszélve, hogy a diákok szűkösen lesznek a tantermekben. A 30 ötödikesünk is szűkösen van az osztályteremben. Az ideális létszám 20–25 lenne. Erre vannak tervezve a tantermek is a legtöbb iskolában. 1,8–2 m² terület jár egy diáknak, a mi tantermeink 45 m²-esek, 25 diák esetében ez pontosan 1,8 m²-t jelent, de 30 diák esetében minimum 61,2 m²-es tantermekre lenne szükség. Nem tudom, hány iskolában vannak ekkorák. Legtöbbször még a szaktantermek sem ekkorák, pedig azoknak még ennél is nagyobbnak kellene lenniük – véli a szabadkai Miloš Crnjanski általános iskola igazgatója. Ahogy az igazgató elmondta, a magyar szülők részéről semmiféle ellenállás nem volt tapasztalható a diákok átirányításával kapcsolatban, maga az igazgató is egyet értett ezzel a döntéssel, s azzal is, hogy iskolabuszokkal megoldható lenne a diákok nagyobb távolságra való utaztatása is városon belül, a szerb szülők közül viszont néhányan kifogásolták a nagy létszámú osztály létrehozását, ám – ahogyan azt az igazgató hangsúlyozta – az iskola semmit sem tehet ez ügyben.
A Crnjanskiban 3 tagozattal lett tehát kevesebb, s ennek következtében egy tanítónő (a magyar elsősöké) itt munka nélkül maradt, de az iskolák közötti belső átszervezéssel elhelyezkedett a Kizur Istvánban. A Crnjanskiban a tagozatok számának csökkenése miatt több tanárnak hiányzik a normája, de mint megtudtuk, két tanár kivételével (a testnevelés és a képzőművészet) minden tanár esetében sikerült másik iskolákban pótolni a hiányzó óraszámot, ez azt jelenti, hogy a Crnjanskiban a 33 tanár (beleszámolva a hitoktatókat, de az osztálytanítókat nem) közül csupán 8 dolgozik teljes óraszámmal, azaz csak ebben az iskolában, a többi kénytelen 2-3 másik iskolában is munkát vállalni, hogy meglegyen a teljes normája.
– Nagy gondot okoz így az órarendkészítés, hiszen sok iskolával kell egyeztetni, s minél nagyobb az iskola, annál nehezebb. Ezért került szóba az iskolaigazgatók között már az is, hogy jó lenne, ha minden iskola egyváltásos rendszerben dolgozna, vagy legalább egyszerre történne a váltás, mert ez valamelyest könnyítene a helyzeten. Az egyik legnagyobb baj az, hogy nincs kétszakos tanárképzés, mert akkor nem lenne ilyen gondunk. Például ma egy földrajztanár arra kényszerülhet, hogy három iskolában tanítson, de ha mondjuk földrajz-biológia szakos lenne, akkor egy iskolában is teljesíthetné a normát – mondta Vukadin.
