A jövőbe kaphattunk bepillantást két előadás által, amely a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon csütörtökön és pénteken zajlott nemzetközi tudományos konferencián hangzott el. A budapesti Kerekes Valéria annak a csoportnak a tagja, amely immár három éve foglalkozik az inkluzív óvodai nevelés kérdéseivel, pontosabban azzal, hogy mit tanulhat egymástól a projektumban részt vevő öt ország: Németország, Franciaország, Svédország, Portugália és Magyarország. Ezekben az országokban a program szakemberei két éven keresztül figyelték a programba bevont országonkénti 2-3 óvodában az irányított és szabad játékot, videóra vettek inkluzív helyzeteket. A cél, hogy az eredmények alapján elkészüljön egy olyan kézikönyv, amely nagy segítségére lesz mindegyik ország óvodapedagógiájának fejlesztésében.
Hallhattuk, Magyarország azzal állhat a többi ország előtt példaként, hogy náluk a gyerekek 80 százalékban még önfeledten játszanak, és így, ebbe beépítve sajátítják el a koruknak, képességeiknek megfelelő ismereteket, míg a többi országban már ideje korán tudatosan írásra, olvasásra tanítják a kicsiket. Elmondta, a magyar gyerekek is megtanulják ugyanazokat az ismereteket, amelyeket nyugati társaik, csak az utóbbiaknak ezt meg is kell tanulniuk leírni, s ennek forszírozása akár már 3 évesen is elkezdődik. Az előadás egyik hozzászólója, Papp Gabriella, aki szintén Budapestről érkezett a konferenciára és hasonlóképpen az inkluzív nevelés lehetőségeivel is foglalkozik, óva intett e gyakorlat átvételétől. Hangsúlyozta, jó, hogy a magyar oktatási rendszer az írás, olvasás tanítását az iskolára hagyja, de még így is túl korán, már az első osztály első hónapjaiban elkezdenek komolyan írni, olvasni tanulni a gyerekek, holott a képességeiknek megfelelően ez bőven ráérne az első osztály második félévében.
Egy igen érdekes, de ugyanakkor kényes, a véleményeket megosztó témáról szólt előadásában a szabadkai Slavoljub Hilčenko: arról beszélt, hogy az oktatási rendszerünk, a diákok és a tanítók is felkészültek arra, hogy tankönyvek helyett laptop kerüljön az elsősök táskájába ezzel szerezve meg az ismereteket, legalábbis az elképzelés szerint elsőtől negyedik osztályig.
– Ez egy kísérlet lenne, amelybe mind magyar, mind szerb, mind horvát diákokat be lehetne vonni. Nem túl radikális lépés ez? Kérdezhetik. Nem. A kerítésen túl is kellene látnunk. Amerikában most zajlik egy projektum, amely során az óvodától az egyetemig lecserélik a tankönyveket laptopra, s megvizsgálják, ez a módszer hogyan áll meg a hagyományos módszerrel szemben – mondta Hilčenko – Persze ez nem azt jelenti, hogy teljesen mellőzni kell a hagyományos módszereket, mert a motorikus képességeket fejleszteni kell, a gyerekeknek meg kell tanulniuk írni, de a laptoppal való tanulás is sok mindent tud fedni, a tankönyvek elektronikus formában is hozzáférhetők, és kifizetődőbb is lenne a szülőnek a laptop megvásárlása, mint a négy évre szükséges tanfelszerelésé.
Mivel Hilčenko az előadása után elhagyta a termet, nem várva meg a hozzászólások idejét, a téma iránt érdeklődők nem tudtak kérdéseikre választ kapni. A hallgatóság közöl többen is sajnálatukat fejezték ki ezért, mert mint mondták, lett volna kérdésük és elmondták volna véleményüket a témával kapcsolatban.
