Az integráció kifejezés általános értelemben beillesztést, beolvasztást, egységesülést jelent, ha pedig mindezt oktatásügyi szempontból közelítik meg, akkor a hátrányos helyzetű diákok beillesztését, együtt nevelését jelenti. A szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon a minap megtartott nemzetközi tudományos konferencián több olyan előadást hallhattunk, amelynek témája az integráció volt.
A Bajáról érkezett Kühn Mária arról szólt, hogy a pedagógusképzésben probléma, hogy valóban olyan pedagógusok kerüljenek ki, akik valóban megfelelő képzéssel készültek fel arra, hogy a hátrányos helyzetű diákokkal foglalkozzanak.
– Szemléletmódváltás a cél. Bővebben kell foglalkozni a differenciálással, az árnyalt értékelési formákkal, a kooperatív tanulási módszerrel. Feladat a képességfejlesztés, az új ismeretekre való reflektálás és főként az együttműködés. Az együttműködés pedagógiája a hagyománytól eltérő tanulásszervezési és új típusú értékelési módokat feltételez. Ha odafigyelünk az integráció fontosságára, akkor felnő egy elfogadó nemzedék, akik a rácsodálkozás helyett elfogadják sérült társaikat – mondta Kühn Mária.
Takács István szerint társadalmi feladat a felzárkóztatás. Meglátása szerint az intézményes megközelítés, az inkluzív oktatás segíthet abban, hogy a hátrányos helyzetűek, fizikai és szellemi sérült embertársaink is úgy érezzék, a társadalom teljes értékű embereiként élnek. Megtudtuk tőle azt is, hogy Magyarországon, azok az iskolák, amelyek vállalták az integrációt, három havonta meg kell, hogy tervezzék az érintett gyerekek további fejlesztését.
– Ilyen helyzetben a diák is, és a tanár is változik, és ezt a tanárnak is meg kell értenie. A reformpedagógia hihetetlen jelentőségű dolog – fejtette ki Takács István.
Nadežda Rodić arra hívta fel a figyelmet, hogy egyrészt az iskolának, mint épületnek kell alkalmasnak lennie a hátrányos helyzetű diákok befogadására, másrészt viszont nem elég csak beültetni ezeket a diákokat a padba, hiszen az csak egyszerű fizikai integráció lenne, hanem megfelelően is kell foglalkozni velük, hiszen az inklúziónak ennél többet kell jelentenie. Ezért fontos a tanítók ilyen irányú képzése. És ami még nagyon fontos: a hátrányos helyzetű diákok befogadására fel kell készíteni a diáktársakat és a szüleiket is.
Füvesi István a taneszközök szempontjából közelítette meg az integráció témáját. Felhívta a figyelmet arra, hogy olyan eszközök kifejlesztésére van szükség, amely segíti a sérült gyerekek boldogulását. Jordániában például kifejlesztettek egy olyan műanyag lapokból álló eszközt, amely ikonokkal rendelkezik, ezekre kattinthat rá és működtetheti az interaktív táblát a saját ülőhelyén például a tolókocsiba kényszerült diák egy műanyag hegyű tollal. Az ilyen eszközök persze nem csak a mozgássérültek számára hasznosak.
– Az interaktív tábla nagyon hasznos eszköz. Már nem is lehet vita tárgya, hogy kell-e vagy sem. Viszont meglehetősen borsos áruk miatt még mindig sajnos pénzkérdés, hogy egy-egy iskolában van-e – hallottuk Füvesi Istvántól.
