Ne, ne! Inkább lejjebb tegyétek! Így jó lesz, ettől ne is legyen feljebb! – hallom, amikor lépkedek a szabadkai Népszínház Jadran színpada felé. Azután látom is, hogy épp egy próbába csöppentem bele, a díszletet rendezgetik, éppen a televízió helyéről döntöttek. A Népszínház Magyar Társulata tehát töretlenül dolgozik. Még akkor is, ha elkeseredettek, feszültek. Érthető. A beígért pénz nem érkezett meg a tartományi művelődési titkárságtól, és emiatt felborult az idei év terve. Legalábbis az év végéig biztosan nem láthat a közönség minden tervezett előadást. Elmarad a Macbeth bemutatója és zenés darabot is alternatív megoldásnak köszönhetően láthatunk. A próba szünetében minderről Mezei Zoltán társulatvezetővel beszélgettünk.
– Két fenntartónk van: a város és a tartomány. S bár az előbbi forrás nem, a tartományi forrás eldugult. A tartomány részéről leállt a pénzelés, vagyis a produkciós támogatás, amiből az előadásokat hozzuk létre. Azt mondták szeptemberre megérkezik az újratervezés, hogy lássuk, az év végéig mire tudunk számítani. Elérkezett a szeptember, és mi mind a mai napig nem kaptunk semmiféle információt sem arról, hogy lesz-e pénz, sem arról, hogy nem lesz. A főigazgatónő folyamatosan tesz lépéseket, telefonál, érdeklődik, de mindig azt mondják, hogy legyünk türelmesek, majd érkezik a hivatalos válasz. A színházi évadnak viszont el kell kezdődnie. Tehát gyakorlatilag az eddigi költségvetésünk felével tudunk számolni, azzal, amit a város biztosít – mondta Mezei Zoltán. – Emiatt kényszerültünk arra, hogy lemondjuk a Macbethet, ami egy nagyobb költségvetésű előadás lett volna. Zeneszerző, kosztümtervező, díszlettervező, koreográfus, persze rendező, vendégművészek... Nagy produkciónak készült, emiatt drága is. Jelen pénzügyi kapacitással nem tudjuk létrehozni. A magyarországi pályázati pénzek is megcsappannak. Eddig az itteni források mellett még pályáztunk Magyarországra is, és szinte mindegyik előadásunkhoz sikerült kisebb-nagyobb támogatás kapni, de a szabályok ott is szigorodtak, meg kell felelniük az uniós elvárásoknak. A magyar társulat nem önálló jogi személy, és már van olyan alapítvány, ahol ez már kizáró ok lett. Lassan oda jutunk, hogy nem tudunk megfelelni az alapkritériumnak. A pénz nem alapfeltétele a jó színháznak. Jó színházat lehet csinálni egy asztallal két székkel is, de jócskán megkönnyíti az életünket, ha rendelkezésre áll annyi pénz, amennyi optimálisan kell. Még egy közepes költségvetésű darabnál is rezeg a léc ilyen pénzek mellett. Ha hosszú távon marad ez a helyzet, az egy-egy társulat művészi erejét is gyengíti. Több évadot nem lehet arra építeni, hogy majd rendez, aki ráér! Ebbe belefásul a társulat, belefásul a néző. Akkor vibrálhat egy társulat, ha vannak új rendezők, új alkotók is. Megszűntek a színészlakások is. A város biztosított egy házrészt nekünk, ahol a vendégművészek ideiglenesen lakhattak. Az elmúlt évad végén a város visszavette ezt, és úgy tudjuk, hogy a költségvetésben is megszűnt az a keret, amiből a vendégeket elszállásolnánk valamilyen hotelban, motelban. Tehát ott tartunk, hogy a vendégeinket vagy a saját pénzünkön vagy saját magunknál szállásoljuk el.
– Bízunk abban, hogy a krach nem tart sokáig, és ezért az évad második felének terve még áll, akkorra olcsóbb produkciókat is terveztünk, mint a Macbeth, ám az idei év végéig kénytelenek voltunk felforgatni a terveket. Zenés produkciót is terveztünk decemberre, ez is elmarad. Vagyis erre találtunk megoldást. Nemrégen együttműködtünk Ledenyák Andrea divattervezővel, elkészült a Marlene Dietrich idejét idéző produkció Palicson, ennek a kibővített változatát láthatja a közönség majd a színházunkban. Túlélési stratégiát folytatunk. Hernyák György rendezőként maradt, csak a Macbeth helyett most éppen olyan szövegek után kutat, amiből kisebb költségvetésű produkció készülhet. Amennyiben érkezik is tartományi pénz a következő évre, a Macbeth már ebben a színházi évadban nem kerül repertoárra, hiszen a külmunkatársaknak nem mondhatjuk, hogy az időközbeni munkájukat mondják le. És időbelileg is lehetetlen lenne elkészíteni. Ám semmiképp sem szeretnénk a Macbethet elfelejteni. Egy olyan évadra tervezzük, amikor biztosan lesz annyi rávaló, hogy megfelelően kivitelezhető legyen – hallottuk a társulatvezetőtől.
És hogy milyen próbára is leshettem be? Október 23-án a Jadran színpadon ismét egy saját műhelymunka eredményét láthatjuk, a Safe House című Mezei–Pálfi–Szőke–Brestyánszki darabot, amelynek a múlt év végén megtörtént már a szakmai bemutatója, és amelyben nagy szerepet játszik majd az említett televízió, benne pedig a futballmérkőzések.
