Nyílt órát tartott, beszélt a francia romantikus orgonistákról és orgonaművekről, majd hangversenyt is adott a székesegyházban a Szabadkára látogatott Pálúr János orgonaművész, a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára.
Mi az, ami másfél órányi nyílt órába belesűríthető az átadható tudásból?
Igyekszem úgy megragadni ezt a lehetőséget, hogy bepillantást nyújtsak olyan dolgokba, amelyekről nem eshet szó egy-egy hangverseny kapcsán, hiszen akkor a zene szól háttérinformációk nélkül: milyen koncertszerkesztési szempontokat kell szem előtt tartania egy 21. századbeli orgonistának, miért érdemes különböző stílusok orgonadarabjaiból válogatni és hasonlók. Maga az orgona a maga sajátosságaival inspirálja a művek születését. Az orgonaműveket ebből a szempontból is érdemes vizsgálni.
Ez azt jelenti, hogy egy-egy hangverseny műsorának összeállítása előtt az orgonistának érdeklődnie kell a hangszer fizikai adottságai iránt?
Igen, ez mindig így van. Át kell tekinteni, hogy melyik stílushoz áll legközelebb a hangszer. Nem szabad műsort szerkeszteni tekintet nélkül a hangszer adottságaira. Ha nem ismerem a hangszer diszpozícióját, azaz a hangszer műszaki adatait, akkor érdeklődöm efelől, ebből már stílus is behatárolható. Mindezek hiányában csak afféle biztonsági műsort lehet készíteni. Legjobb pontosan tájékozódni. Megvan az improvizáció lehetősége is, amivel én szívesen élek. Az improvizáció tudja legjobban követni egy-egy hangszer adottságait.
Tudvalevő, hogy a zeneművészek érzelmileg is kapcsolódnak a hangszerükhöz. Az orgonistáknál, akiknek úgymond nincs saját hangszerük, miként érvényesül ez az emocionális viszony?
Az orgonistáknál van egy alapvető kötődés az orgonához nagy általánosságban. Az első orgonával való kapcsolat meghatározó, és azután minden egyes hangszerhez fűz valamilyen élmény. Elég gyorsan átérzem egy-egy hely sajátosságait és akárhol járok, mindig az ott szerzett, a számomra meghatározó élményeket szeretném visszaadni. Japánban járva követként éreztem magam, az európai orgonakultúra szépségeit akartam megmutatni, és persze kicsit haza is beszélni, így a magyar orgonazenéből is vittem darabokat. A szabadkai székesegyházban harmadszorra játszom, és még most is nagyon különlegesnek érzem az ezen az orgonán való játékot.
