PÁLFI ERVIN: Alkotás, közösség, gyönyör
Szabadkán született 1980. augusztus 24-én. Az Újvidéki Művészeti Akadémia Drámai Tanszakának színésztagozatán Hernyák György osztályába járt. Ugyanitt 2003 őszétől tanársegédként tevékenykedik. Még egyetemista korában szerepet kap a szabadkai Népszínház előadásaiban, és 2003 januárjától e színház Magyar Társulatának tagja, de játszik a szabadkai Gyermekszínház valamint a Kosztolányi Dezső Színház előadásaiban is. Több előadásban zenészként is közreműködött. Számos elismerés, díj tulajdonosa, 2008-ban a Szomorú vasárnapban nyújtott alakításáért neki ítélték a Pataki-gyűrű Díjat.
* Melyik az a 3 szó, ami a színházat jelenti?
– Alkotás, közösség és gyönyör. Ez a három valahogy összekapcsolódik, mert van egy csomó ember, aki nem tud mit kezdeni az energiáival és összejön egy fedél alatt, különböző helyszíneken és körülmények között, és a semmiből csinál valamit, egyszer csak összehoznak valamit, amit közönség elé visznek, és jobbik esetben ez kommunikál a nézőkkel, valami olyasmit nyújt nekik, amivel megszépítjük az estéjüket. Ez pedig nem feltétlenül a szórakozást jelenti, hanem a világ ilyen-olyan aspektusaira való ráeszmélést. Mert a színház amellett, hogy szórakoztat, gondolkozni, látni is tanít. Az alkotás maga a folyamat, amit egy közösség végez, és alkotás a végeredmény is, a gyönyör viszont egy egyéni dolog számomra, azért foglalkozom színházzal, mert én érzem jól magam benne, nekem nyújt gyönyört, nemcsak az előadás, hanem az azt megelőző folyamatok mindegyike.
* Mi az, amit a saját színházadban szeretsz, és mi az, amit a másik 2 színházban nagyra tartasz?
– A sajátomban azt szeretem, hogy jó csapattal vagyunk megáldva, és hogy ha az embernek vannak ötletei, azok megvalósíthatók, a kezdeményezések akár előadássá is kinőhetik magukat. A másik három színháznál azt szeretem, hogy rendíthetetlenül csinálják, amit csinálnak. Nagyon sajnálom a Gyermekszínházat, hogy ilyen körülmények között, otthontalanul kell dolgozniuk, nagyon fontosnak tartom, hogy kitartsanak, ne hulljanak szét.
* Mitől jó színész a színész?
– Attól, hogy önmagával és a szakmájával szemben kellőképpen, de mértékkel pofátlan, saját magával és szakmájával szemben kellőképpen laza, és ha nem sajnálja belefektetni az energiát abba, amit éppen csinál.
SZŐKE ATTILA.: Kihívás, munka, szeretet/szerelem
Zentán született, 1979. május elsején.
Az újvidéki Művészeti Akadémia színművészeti szakán Hernyák György osztályába járt.
2003 januárjától a szabadkai Népszínház Magyar Társulatához szerződik, ahol jó néhány sikeres előadás résztvevője volt az utóbbi néhány évben. Közben vezette a szabadkai Színitanodát is, és rendezőként is próbálkozott. 2004-ben a társulat közönségdíjasa lett, ezúttal pedig az Equus című előadás főszerepéért jelölték a Pataki Lászlóról elnevezett elismerésre.
* Mi az a három szó, ami a színházat jelenti?
– Kihívás, munka, szeretet vagy szerelem. Eddig az életemben nagyon sok mindennel foglalkoztam, elég széleskörűen érdeklődtem a világ dolgai iránt, de mindig, amikor leragadtam egy dolognál, akkor nagyon gyorsan ráuntam, és nem éreztem jól magam benne. A színház viszont folyamatosan új kihívásokat, új célokat tűz ki elém, ahol a tegnap megtanult ma már nem biztos, és mindig a nulláról kell újraindulni. És hogy ezeknek a kihívásoknak megfeleljek, ahhoz rengeteget kell dolgozni. A szeretet meg úgy jön, hogy ha nem szeretném a színházat, akkor nem tudnék annyira lelkesen, odaadóan dolgozni érte, és a kihívások sem érdekelnének.
* Mi az, amit a saját színházadban szeretsz, és mi az, amit a másik két színházban nagyra tartasz?
– Szerintem egy jó alkotói munka, egy jó előadás, egy jó kollektíva, egy együtt jól eltöltött 5 perc, egy óra, egész éjszaka nem színházfüggő, ezért nem is tudom elválasztani, hogy itt ez, ott az lenne jó. De amit értékelni tudok, az egy jó hangulatú, kreatív próba, vagy egy jó előadás megnézése és az abban való felszabadulás, vagy egy ilyennek a megalkotásában részt venni. De mindez szintén nem színházfüggő. A saját színházamban viszont nagyon szeretem az itt kialakult alkotói hangulatot, ami rendkívül építő jellegű.
* Mitől jó színész a színész?
– Erről hiszem, hogy emberfüggő. Nagyon sok kollégámmal beszéltem már, van, aki munkának tartja a színházat, van, aki a tehetségre épít, megcsinál egy figurát egy érzetből zseniálisra, és nem dolgozik meg nagyon érte. Egy színész végül is attól jó, hogy minden körülmények között fel tudja magát találni, és maradandót tud alkotni.
VICEI NATÁLIA: Aggodalom, bizonytalanság, remény
Vicei Natália Zentán született 1965. június 16-án. Az Újvidéki Színház együttesének volt a tagja egészen 1999 őszéig, ekkor a szabadkai Népszínház Magyar Társulatához szerződött. Számos színházi előadásban dolgozott a régi Jugoszlávia és Magyarország sok jeles rendezőjével.
Egyszer nyerte el az Újvidéki Színház és négyszer a szabadkai Népszínház szakmai zsűrijének díját és Szabadkán háromszor volt közönségdíjasként az évad színésznője. Háromszor jutalmazták játékát Kisvárdán is, a Határon Túli Színházak Fesztiválján. Szabadka Község Bodrogvári-díja mellett a Zalaegerszegi Nyílt Fórum színészi különdíját és a Vajdasági Hivatásos Színházak Szemléjének színészi díját is magáénak tudhatja.
* Mi az a három szó, ami a színházat jelenti?
A színházat nem tudom három szóban összefoglalni. A színházhoz való viszonyom, a vele kapcsolatos gondolataim sem állandóak, nemhogy az a 3 szó, amivel jellemeznem kellene. Az a 3 szó ugyanis mindig más. Életkor, hangulat, lelkiállapot, sőt időjárásfüggő is lehet az a 3 szó. Mi a mai 3 szó? Aggodalom, bizonytalanság, remény. Tegnap: reménytelenség, bizakodás, hit. A 20 év alatt? Bánat, szorgalom, katarzis, szeretet, verejték, borzalom, szégyen, siker, világosság,
politika, büdös, butaság, csalódás, önmegvalósítás, értelmetlenség, nyűg, kompromisszum,
lázadás, fiatalság, félelem, boldogság, stressz, gondolatiság, felismerés, rádöbbenés, vágy,
elvakultság, megszállottság, szabadság, szakma, börtön, hatalom, tudás, magány, ismertség,
ellenség, betegség, haza.
* Mi az, amit szeret a saját színházában és mi az, amit a másik két színházban nagyra tart?
Nem kettőben, hanem háromban. A Gyermekszínház, ha az maradt ki,ugyanolyan fontos, mint a többi. Azt hiszem, minden esetben azt tartom nagyra, hogy van.
* Mitől jó színész a színész?
Attól, hogy hittel végzi a dolgát, és ezt az is érzi, aki nézi őt. De ez csak egy válasz. A mai.
szerzők TÁPAI Renáta, TÖRÖK Arnold
fotók Molnár Edvárd
