Balogh István Ketten és Lénárd Róbert Koulrofóbia című drámáját adták elő, azaz olvasták fel, persze kicsit eljátszva is a Délvidéki Magyar Színjátszás Napja idei Felolvasószínházában Szabadkán. Ahogy eddig mindig, a látottak után most is beszélgetést szerveztek a szakma és a nézők számára, s ahogy eddig mindig, az elhangzott pozitív vélemények mellett a hiányosságokról is szó esett.
A Ketten lírai történet rólunk, a mi valóságunkról. Nemesen, pontosan, nem szélsőségesen fejezi ki azokat az érzéseket, amivel minden nap találkozunk. A történet szerint a tábornok fia egy zentai magyar lányt akart elvenni, amikor megtudták, hogy szülők lesznek, de a tábornok és a felesége mélységesen ellenezték ezt mivel mást szántak neki. A kényszerházasságban pedig nem született gyermek. A fiú meghal. A tábornok elmegy hát 27 év után az öregemberhez az unokájáért, hogy mentse a vérvonalat. A kettejük dialógusaiban mindig az öregember oldalára dől a mérleg. Ő a jó. Sokan éppen ezt kifogásolták: a jó nagyon jó, a rossz pedig nagyon rossz ebben a drámában. Izgalmasabb lett volna, ha a meccs nem dől el ennyire egyértelműen már az elején. Viszont a beszélgetőtársak – kritikusok, dramaturgok, színészek, nézők – mindegyike egyetértett abban, hogy megfelelő szereposztással jó színházi darab kerekíthető belőle.
Lénárd Róbert is kapott hideget is, meleget is. A dráma az uniformizálódott világ ellen emeli fel a szavát. Marjan megismerkedik Melkiorral, aki rádöbbenti, hogy mennyire egyformák a barátai, ugyanúgy öltöznek, ugyanolyan zenét hallgatnak. Marjan is ugyanolyan, de benne látja, hogy lehetne más. Le kell számolni az egyformasággal, rendet kell tenni, és ez gyilkossággal megoldható – véli Melkior. Ő kezdte a gyilkolást, majd Marjan folytatta. A felolvasás utáni beszélgetésen legtöbben azt kifogásolták, hogy Melkior és Marjan figuráján kívül a többieké nincs kidolgozva, és Marjan belső vívódását, megváltozásnak útját is jobban ki kellett volna fejezni. Ám ez a dráma sem volt híján a jó megoldásoknak.
Parázs vita alakult ki mindkét szöveg kapcsán, a szakma is eltérő véleményeket ütköztetett, de mindez éppen ennek a rendezvénynek a lényege. A szerzőktől hallhattuk, nem véglegesített írások ezek, tehát az észrevételek arra ösztönözhetik őket, hogy tovább csiszolják a szövegeiket.
