Változatos és színes kulturális események színhelye volt kedden este a szegedi Millenniumi Kávéház klubhelyisége, az odalátogatók nemcsak fotókiállítás-megnyitón, hanem irodalmi esten is részt vehettek.
A rendezvény nyitórészében két szabadkai fotós, Kószó Attila és Vicai Olivér egy-egy képsorozata került bemutatásra, melyek jellegzetességeiről, különleges technikájáról maguk az alkotók osztották meg véleményüket a közönséggel, egyszersmind apróbb műhelytitkokba engedve bepillantást. Az általuk alkalmazott HDR technika ugyanis új, szélesebb körben kevésbé ismert eljárásnak számít, melynek segítségével különleges, élénk színekben pompázó, varázsos hatású alkotások jönnek létre, talán a fotóillúzió kifejezéssel illethetők leginkább. Mindketten olyan alkotók, akik a fényképezőgépet időnként fölcserélik a számítógépre, hisz meglátásuk szerint nem elég lefotózni az adott dolgokat, az utómunka is izgalmas része az alkotásnak, hisz olyan helyzetek, hatások hozhatók létre, melyek nem léteznek a valóságban, ily módon viszont kibontakoztatható a fotósban rejlő kreativitás. Elmondásuk szerint ez az eljárás nem szab gátat az alkotói szabadságnak, hisz technikai lehetőségek végtelen sorát kínálja, ugyanakkor a témaválasztást sem nehezíti, hisz, bár a természetfotók bizonyultak a legmegfelelőbb alapnak, akár épület-ábrázolások vagy szociofotók esetében is izgalmas eredmények érhetők el a segítségével.
Az est irodalmi részében a muzslyai származású, Szabadkán élő újságíró, író, Sándor ZoltánEmese című regénye került górcső alá, s a szerzővel való beszélgetés során elsősorban a regénycímben is megnevezett főhős(nő), az alakváltó, talányos hajadon kilétéről lebbent fel a fátyol. A regény egyik központi szereplőjének, a nagybetűs Nő figurájának megfejtése ugyanis különféle megközelítésmódoknak enged teret, más-más olvasói elvárásoknak, igényeknek kedvez. Emese, aki (vagy helyesebben ami) akár hús-vér nőként, egy elektronikus mese hősnőjeként, vagy az eredendő női princípium megtestesítőjeként is értelmezhető, a mindenki által vágyott Cél szimbóluma is egyben. A regényben kidomborított nőiség jelensége a szöveg androgün jellemvonásának köszönhetően két irányból építkezik, egyfelől a nőért való feltétlen rajongás, másfelől a női lélek mélylélektani ábrázolása egészíti ki egymást, ugyanakkor a téma kidolgozása tükrözi, hogy az íróban szerencsésen jelen van mindkét alapprincípium, mely a hiteles, kétféle, női és férfi megközelítésmód kulcsa.
Az általa ábrázolt világ öntükröző voltára, labirintus jellegére utalva Sándor Zoltán kifejtette, hogy ezek a borgesi és kafkai elemek ma is valós lenyomatai, példái környezetünk kusza, zavaros, sokszor átláthatatlan rendszerének, melyben az egyén sokszor világba vetetten, céltalanul bolyong, végtelennek tűnő, örökös (ön)keresésre kárhoztatva.
A rendezvény záróakkordjaként Sándor Zoltán főszerkesztői minőségben is szólt, bemutatva a Sikoly folyóirat legújabb, akár novella-antológiának is tekinthető, egy rendkívül sikeres irodalmi műhelymunka legjobb alkotásait összefogó számát.
Az est koordinátori teendőit Csík Mónika költő, a Sikoly művészeti szerkesztője látta el.
