40 szerb, 26 magyar és 1 horvát tannyelvű osztály nyílik a tervek szerint a 2010/2011-es tanévben Szabadkán – tudtuk meg a szabadkai középiskolák igazgatóinak aktíváján, ahol olyan égető kérdésekről is szó esett, hogy veszélyben van a harmadik fokozatú képzés, és arról is információkat kaptunk, hogy melyek a keresett szakmák, s mely szakemberekből van a keresletnél nagyobb kínálat.
Az igazgatók aktívájának legfontosabb témája a szabadkai középiskolákra vonatkozó iratkozási terv elkészítése volt, ám a mintegy kétórás megbeszélés során több megoldásra váró problémáról is szó esett. A tavalyi tanévben 1896 szabad hely volt a középiskolák első osztályaiban, és 1817-en iratkoztak be. Tavaly 2015 nyolcadikosa volt az észak-bácskai oktatási körzet általános iskoláinak, most 1921-en vannak. Tehát mintegy 100 diákkal kevesebben. A tagozatok száma viszont a tervek szerint nem csökken. Ám talán nem is ez a legnagyobb probléma, hanem az, hogy a szülők és a diákok kívánsága eltér a munkaerőpiac igényeitől. Az aktíván részt vett Verica Kaloserović, a Nemzeti Foglalkoztatásügyi Szakszolgálat szabadkai fiókintézetének képviselője, aki elmondta, az év első kilenc hónapját megvizsgálva többlet van mezőgazdászokból, közgazdászokból, óvónőkből, tanítónőkből, egészségügyi nővérekből, vegyész-technikusokból, gimnáziumot végzettekből, viszont nagy szükség lenne építőmérnökökre, okleveles növényvédelmi mérnökökre, orvosokra, főleg specialistákra, nagyon keresettek a gyógyszerész-technikusok, a matematikatanárok, angoltanárok, logopédusok, iskolapedagógusok, iskolapszichológusok, és amiről az aktíván a legtöbb szó esett: kellenének pékek, szobafestők, hentesek, szakácsok, lakatosok, hegesztők, kőművesek, ácsok. Ám ez utóbbiak azok a szakmák, amelyek egyre kevésbé vonzóak a szülők és a pályaválasztók számára. Ezen szakmák zömét hároméves képzés során tanulják ki, s mivel nem sokan döntenek mellettük, az aktíva jelenlevői szerint veszélybe kerülhet a hároméves képzés. Mint hallhattuk, az iskolák évről évre nagy küzdelmet folytatnak a harmadik fokozatos tanulókért, de úgy tűnik, hiába a korszerű berendezés, a kidolgozott program, a felszerelt műhely, a szülők és diákok mindinkább olyan szakot választanak, amelyet már így is túl sokan végeztek el. Hogy miként lehetne megmenteni a hároméves képzést? Erre is próbáltak választ találni. Az egyik lehetőség, hogy változtatni kellene a szakok nevén, mert a falfelület-dekoratőr talán szimpatikusabb, mint a szobafestő. Ám az semmiképp sem lehet megoldás, hogy a hároméves szakok négyévesre bővüljenek, mert nem mindenki képes a négyéves képzés követelményeit teljesíteni.
Az aktíván részt vevő Ivan Vojnić Tunić, a Regionális Gazdasági Kamara képviselője elmondta, több vállalattal végzett felmérésükből kiderült, hogy legtöbbjüknek építőipari és gépész szakemberekre lenne szükségük, valamint olyan közgazdászokra, akik valóban megfelelően képzettek, mert igaz ugyan, hogy közgazdászokból már túl sok van, de sokan azért nem kapnak munkát, mert nem felelnek meg a munkaadók elvárásainak. Ugyanis magas szintű idegnyelv-ismeretet és számítógépes ismereteket követelnek a leendő munkavállalótól. A felmérés szerint a vállatok tapasztalata az, hogy a középiskolákban változtatni kellene a terveken, több és hatékonyabb gyakorlati órára lenne szükség. Ám az is sokat számít, hogy a diákok tanulmányaik során mekkora lehetőséget kapnak gyakorlati ismeretek szerzésére. A megkérdezett vállalatok 80 százaléka kész alkalmazni tanulókat gyakornokként. A számok tükrében viszont a lehetőség már nem is adott annyira. Ugyanis 14 vállalat csak 1, 29 vállalat csak 2, 7 vállalat csak 3 diákot fogadna gyakorlatra, és csupán 20 vállalat fogadna háromnál több tanulót. Az iskolákhoz pedig olyan információk is visszajutnak, hogy a tanulóikat kihasználják, például csupán takaríttatnak velük. Ilyen esetekben az iskola csak annyit tehet, hogy másik vállalatot keres a tanulónak, de a fenti adatok ismeretében egyértelmű, hogy a lehetőségek tárháza igencsak véges.
