A Szabadkai Városi Múzeum a minap arra hívta fel a képzőművészet kedvelőinek figyelmét, hogy idén Pechán József (1875–1922), ismert bácskai festőművész és fényképész halálának századik évfordulójáról emlékezünk meg. Ez alkalomból a verbászi Városi Múzeum – Pechán József Dunacsében született és Verbászon hunyt el – számos programot szervezett egyebek közt kiállítások és előadások formájában. A Pechán József-emlékévhez, a szakmai közreműködésen kívül, a Szabadkai Városi Múzeum több módon járult hozzá, műveket kölcsönzött gyűjteményéből Pechán-tárlatokra, de erre visszafelé is sor került. Október, azaz e hó végéig lesznek megtekinthetők a verbászi Városi Múzeumból kölcsönzött Pechán József-alkotások a Szabadkai Városi Múzeumban.
Dr. Ninkov K. Olga művészettörténész azt hangsúlyozta, hogy Pechán József élete és alkotásai iránt nem lankad az érdeklődés:
– Óriási örömmel tölt el bennünket, hogy a Pechán-kutatók, kedvelők, sőt rajongók száma egyre csak növekszik. Mindez Bela Durancival kezdődött, aki úgymond újra felfedezte Pechánt, az 1969-es szabadkai retrospektív tárlattal pedig ráirányította a szakemberek figyelmét. Azután a Forum gondozásában jelent meg kiadvány Pechánról, a továbbiakban pedig mindig történt egy előrelépés a Pechán-kutatásokat illetően. Fókuszba került a fényképészeti tevékenysége is, majd pedig sorra bukkantak elő kutatók, akik nagy érdeklődést mutattak Pechán szerteágazó munkássága iránt – hallottuk Ninkov K. Olgától.
Fotó: Molnár Edvárd
A Szabadkai Városi Múzeumban Pechán Józsefről Ivana Arađan művészettörténész, a Nagybecskereki Népmúzeum kurátora tartott előadást, aki maga is nagy Pechán-kedvelő:
– Több kiadvány mellett a kutatóknak fontos lehet Ninkov K. Olga Eisenhutról készült monográfiája is, hiszen valójában Eisenhut fedezte fel Pechán Józsefet, ő irányította a képzőművészeti tanulmányok felé. Pechán 1888-ban még csak tizenéves fiatalember volt, Palánkán élt a szüleivel és arról ábrándozott, hogy festő lesz, mert ismert akart lenni. Az apja persze nem így képzelte a fia jövőjét. Pechán Józsefnek márpedig példaképe is volt, méghozzá Eisenhut, az álma pedig úgy vált valóra, hogy találkozott is Eisenhuttal, aki ráadásul nemcsak felismerte a tehetségét, de gyűjtésbe is kezd, majd pedig Münchenbe küldte tanulni. A dolgok viszont nem a tervek szerint alakultak, Pechán félbehagyta a tanulmányát és Bécsbe ment, azután mégis visszatért, Verbászon élt és meg is nősült. Pechánt mindig érdekelte a fényképészet is, ekkor jobban ebbe az irányba fordult, de a festészettel sem hagyott fel.
Monumentális festményét, az Utolsó gyufaszálat 1899-ben készítette el. Ez lett volna a nagy visszatérése a nagy festők világába, de rossz kritikákat kapott, a festménye nem nyerte el a szakértők tetszését. Ő pedig még ekkor sem akarta feladni, egy ideig álnéven festett, majd visszatért Münchenbe, ismét tanuló lett, mások mellett viszont a modern festői irányzatok felé fordult. Önéletrajzi feljegyzéseiben azt írja, hogy akkor úgy érezte magát, mintha egy hosszú álomból ébredt volna fel. Elérkezett a széles körű ismertség is. A legtermékenyebb időszakának az 1904–1914-es periódust tartják, műtermet nyitott Budapesten, több országot bejártak a képei, az orientális motívumokat is kutatta. Érdekesség, hogy Verbászon is volt egy nagy önálló tárlata, amelyen a kisfia, Pechán Béla is kiállított, aki akkor mindössze csak ötéves volt. Pechán József az első világháborúban inkább a kor dokumentálásában játszott szerepet, és akkortájt sok rajzot készített. A pályája tele volt emelkedésekkel és zuhanásokkal. A festményei is hol élénk színűek voltak, hol viszont nem azok, egy periódusban kifejezetten sötétebbeket készített. Pechán műveinek központjában az ember állt és előszeretettel használt bácskai motívumokat, inspirálta a bácskai táj – hallottuk egyebek közt Ivana Arađan előadásában.
Ahogyan azt még megtudhattuk, Pechán egy rendkívül sokoldalú alkotó volt, festő, fényképész, szobrász, karikaturista, emellett humoreszkeket írt, performance-okat tartott, jelmezekbe öltözött és úgy is szívesen fotózkodott. Mások szellemesnek, igazi társasági embernek tartották. Nagyon fontos kiemelni, hogy a fényképészi tevékenysége nem egy kirándulásnak számított, párhuzamosan volt jelen a festészetével. Az alkotómunkájával Bela Duranci mellett Bordás Győző is behatóan foglalkozott, Németh Ferenc és Kalapis Zoltán a fotóira hívták fel a figyelmet, de a munkásságát mások is kutatták, kutatják a mai napig is. Pechán József rengeteg dokumentumot, írásos emléket hagyott maga mögött, és még biztosan sok meglepetést tartogathat.
A művei megtalálhatók a verbászi Városi Múzeumban, a Szabadkai Városi Múzeumban, a zentai Városi Múzeumban, a szabadkai Dr. Vinko Perčić Képtárban, a bajai Türr István Múzeumban, valamint az újvidéki Mandić magángyűjteményben.
