Ahogy tavaly, úgy idén is szívesen beszélgettem el a szabadkai Műszaki Szakfőiskola azon hallgatóival, akik a CEEPUS cserediák program keretében külföldi egyetemeken állták meg a helyüket. Keresztényi Zoltán Szlovákiában, a kassai technikai egyetemen töltött egy hónapot. Az előadásokat szlovákul hallgatta, de – ahogy a többieknek is – neki is jól jött az angol nyelvtudás.
– Az első néhány napot a völgyben elhelyezkedő, szeszélyes időjárású város megismerésével töltöttem, azután vidékre is kirándultam a Csorba-tóhoz, színházba is eljutottam, és mondhatom igen magas színvonalú magyar nyelvű előadást láttam. A szerbtudás miatt sok mindent megértettem a szlovák tannyelvű előadásokból, másrészt voltak olyan témák, amelyekben sok univerzális kifejezés volt – mondja Zoltán.
Juhász Lívia és Pesti Csilla ausztriai egyetemista volt négy hónapig, Lívia Klagenfurtban, Csilla pedig Linzben.
– Az első lépés az volt, hogy a tanáraimmal konzultáltam, milyen tantárgyakat érdemes felvennem, amelyeket azután esetleg itthon is elfogadnak – halljuk Líviától – Főleg olyan tantárgyakat választottam, amelyeket angolul adtak elő. Három komoly tantárgyat hallgattam végig, ezekből folyamatosan projektmunkákat csináltunk, ezeket az itthoni tanáraim elfogadták, az egyik ilyen témából írom a diplomamunkámat is. Dolgoztunk csoportmunkában, amit itthon hiányolok is. A professzorok előadásmódjával, módszereivel abszolút elégedett voltam. Rengeteget megtanultunk már az órákon, keveset kellett otthon utánaolvasni.
Csilla azt tartotta nagyon jónak, hogy a tanítás megkezdése előtt már szervezett diákváró programok voltak. 3–4 fős csoportokra osztották őket, és minden csoport kapott két mentort hasonló korú ottani hallgatók személyében, akikhez bátran lehetett segítségért fordulni az ottlét alatt bármikor.
– Intenzív német nyelvtanfolyamot is szerveztek nekünk, kirándulni, bulizni vittek minket. Linzbe évente mintegy 200 cserediák érkezik, látszik, hogy az ottaniaknak már van gyakorlatuk abban, hogyan kell fogadni a cserediákokat – meséli Csilla, aki olyan tantárgyakat vett fel, amelyek leginkább szimpatikusak voltak a számára, nem az motiválta, hogy mit fogadnak el itthon. – Az angol nyelvtanulás szempontjából is nagyon hasznos volt az ottlét, a cserediákok nyolcvan százalékának az angol a közös nyelv, így én is minden nap rá voltam kényszerülve, hogy használjam ezt a nyelvet, ami viszont nagyon jót tett a nyelvtudásom csiszolásának. Szabadkai vagyok és szabadkai főiskolán tanulok, kollégiumban sohasem laktam, tehát a kollégiumi élet is új élmény volt számomra.
Lovas István és Kovács Ede Bulgáriában, Plovdívban tanult egy hétig.
– Öt napon voltak előadásaink nyelvtudomány témakörben angol nyelven. A nyelvvel boldogultunk, az előadásokból pedig nagyon sokat tanultunk. Jutott időnk arra is, hogy megismerjük kicsit ezt az Újvidék nagyságú, nyüzsgő várost is, elvittek minket egy szervezett kirándulásra is – mondta István.
A CEEPUS-os hazatérők között van Peić Bojan is, akivel sajnos nem sikerült beszélgetnünk, de bizonyára ő is elmondná azt, amit a többiek: bátran jelentkezzenek a hallgatók, mert maradandó élményekkel térhetnek haza.
Szedmina Lívia a CEEPUS program koordinátora elmondta, hogy az érdeklődés még mindig mérsékelt, de a visszatérők élményei, tapasztalatai egyértelműen bizonyítják, hogy mennyire hasznos programról van szó.
– Nem nagy meglepetés ugye, hogy leginkább Ausztria iránt érdeklődnek, már csak azért is, mert oda szól a négy hónapos ösztöndíj. Megtapasztalnak egy másfajta oktatási rendszert, szélesedik a látókörük, de érdekes, hogy sehonnan sem, még Ausztriából sem fekete-fehér meglátással jönnek vissza, tehát nem azt látják, hogy kint minden maradéktalanul jó, itt meg minden rossz. Jó tanulmányi átlag, szakmai hozzáértés és lehetőleg idegennyelv-tudás szükséges. A program legjobb reklámja pedig mindig maguk a visszaérkezett hallgatók. Óriási motiváció lehet másoknak hallani, hogy ők milyen jól érezték magukat.
