A magyarkanizsai Városháza dísztermében szerdán este megrendezett ünnepi műsorral hivatalosan is megkezdődött az 56. Magyarkanizsai Írótábor. Először Nyilas Mihály, Magyarkanizsa polgármestere köszöntötte a jelenlevőket, őt követően a szervezők nevében Tari István, az írótábor programbizottságának elnöke és Milovan Mikovi ć szólt az egybegyűltekhez, végezetül alkalmi beszédével dr. Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke is üdvözölte az írótábor vendégeit és a megnyitó résztvevőit. A műsort Kátai Zoltán énekmondó fellépése varázsolta színesebbé.
Köszöntőjében Nyilas Mihály többek között elmondta, hogy az elmúlt több mint fél évszázad alatt a város teljesen összenőtt az írótáborral, amely a régióban a legnagyobb hagyománynak örvendő ilyen jellegű rendezvény. Hangsúlyozta, hogy a találkozó valódi szellemi műhellyé nőtte ki magát, annál is inkább, mert ez a néhány nap leforgása alatt a Magyarkanizsára látogató íróknak minden évben lehetőségük adódik egy bizonyos téma körüljárására.
SZEMBEN A FÖRGETEGGEL
– Az igazi írói, alkotói tevékenység mindig is megpróbált, megpróbál szemben haladni a förgeteggel, járt utak, jól kitaposott ösvények helyett az úttalan utak kalandját választja, természetéből adódóan, mindig is a saját utait járta, járja még ma is – mondta Tari István, az 56. Magyarkanizsai Írótábor programbizottságának elnöke alkalmi beszédében, majd azonnal hozzáfűzte, hogy az íróknak, a művészeknek önmaguk legjobb szakértőivé kell válniuk, önmagukhoz kell a legjobban érteniük, önmagukból kell kibányászniuk, fölszínre hozniuk, dúsítaniuk, összeállítaniuk azt az anyagot, melyben a lét, létezésünk sűrűsödik össze.
Beszédének folytatásában Tari kitért a hely szellemére, arra, hogy Magyarkanizsán már az írótábor létrejöttekor megvolt valami, ami egyesíti a délvidéki magyarság erényeit, egészséges, talán távlatokkal is kecsegtető tulajdonságait.
– Csak a hely jó szellemébe, anyanyelvünkbe, kultúránkba kapaszkodhatunk az értékek viszonylagossá válása, eljelentéktelenedése, az érzelmi elsivatagosodás, az engedelmes fogyasztókká, reklámhordozókká átnevelt tömegek, újszegények, a vadkapitalizmus korában – emelte ki többek között beszédében Tari.
A NOSZTALGIA HANGJÁN
Lírai hangnemű beszédében Milovan Miković horvát irodalmár a nyolcvan éve született – és sajnos már egy másik, égi írótáborban levő – Ács Károly és Fehér Ferenc költőkről, írókról, valamint az ő álmaikról szólt. Azokról az álmokról, amelyeket sok-sok nevetéssel folyt beszélgetések révén együtt szőttek a korábbi Magyarkanizsai Írótáborok során a Tisza mentén. Sokakkal együtt, köztük az idén elhalálozott Vajda Gábor irodalomtörténésszel is, emelte ki Miković.
Az pedig, hogy 2003–2007 között ki mit olvasott, miről beszélt, vitatkozott, vagy esetleg min nevetett, a Magyarkanizsai Írótábor Antológiája című kiadvány tárgya, amely az idei írótáborra látott napvilágot, mondta Miković. A gazdagon illusztrált, hatvan irodalmár műveit tartalmazó könyv ma kerül bemutatásra a Művészetek Házában.
A MAGYAR IRODALOM JELENLÉTE
Dr. Pomogáts Béla, az Anyenyelvi Konferencia és a Magyar Írószövetség képviseletében köszöntötte a jelenlevőket, de mint hangsúlyozta, saját nevében szólt hozzájuk. Beszédében a magyar irodalomnak a külföldön való jelenlétére fektette a hangsúlyt, mondván, hogy a magyar irodalom mindenhol jelen van a világban. Mint kiemelte, egy időszakban még Taiwanban is jelent meg magyar nyelvű irodalmi folyóirat.
– A magyar irodalom felett mindig ott sütött a nap. Mindig, minden percben van olyan hely a világban, ahol létezik magyar irodalom, s ahol épp süt a nap – mondta dr. Pomogáts Béla, aki ezt az örökös napsütést kívánta a Magyarkanizsai Írótábor résztvevőinek.
A felszólakók között Kátai Zoltán énekmondó lépett közönség elé és varázsolta színesebbé az írótábor ünnepi megnyitóját.
TEGNAPI MŰSOR
Tegnap délelőtt a József Attila Könyvtárban rendhagyó irodalomórákkal folytatódott az írótábor munkája, amelynek során az írók, költők magyarkanizsai és környékbeli iskolák tanulóinak tartottak előadást.
A délutáni órákban került sor az immár 26. alkalommal megszervezett Szemtől szemben elnevezésű közönségtalálkozóra, amelynek az idén a Színház utca adott otthont, s ahol az írótábor vendégei saját alkotásaikból olvastak fel az utca lakóinak és a többi érdeklődőnek.
A tegnapi műsor az Álmok a Tiszán – Ács Károly és Fehér Ferenc emlékezete című emlékesttel záródott, amelyet a helybeli könyvtárban szerveztek meg.
