Amikor felkerestem őket, dr. Szöllősy Vágó László épp két diákot tanított furulyán játszani.
– Az egyesületünknek régóta célja, hogy tagságát ne csak a fellépésekre készítse fel, hanem tágabb körben értelmezett kulturális küldetésünk része ezen foglalkozások megszervezése is – hallottuk dr. Szöllősy Vágótól. – Szerettük volna a gyerekek szünidejét tartalommal megtölteni. Rovásírást tanítunk, valamint citera- és furulyaoktatást szerveztünk. Számítottunk arra, hogy középiskolások is jönnek, de leginkább általános iskolások jelentkeztek. Hat furulyás, négy citerás van és kilencen érdeklődtek a rovásírás iránt. Arra is gondolunk, hogy utánpótlást is nevelhetünk az együttesünk számára.
Ezeknek a foglalkozásoknak van nemzetpolitikai szempontja is. Amivel itt foglalkozunk, az mind a magyarság hagyományanyagának fontos része. A rovásírás az egyik legértékesebb hagyaték. A szünet után kapcsolatot szeretnénk teremteni a zentai rovásírás egyesülettel, a tagjaik rendszeresen látogatják a magyarországi rovásírás-versenyeket és táborokat. Készülünk arra, hogy mi is rendszeresen foglalkozzunk rovásírás-tanítással. A furulya az ősök hangszere és a hangszerek őse, a citera pedig népünk lantja. Mindezt kiegészítjük egy kis magyarságismerettel, egy kis művelődéstörténettel is.
