Lapunknak nyilatkozva két hónappal ezelőtt Ljubica Kiselički , Szabadka polgármesterének művelődéssel, oktatással és az iskolahálózat ésszerűsítésével megbízott tanácsadója elmondta, dolgoznak a terveken, hogyan is lehetne megvalósítani a racionalizációt, amire elengedhetetlenül szükség van a diákok létszámának fogyatkozása miatt. A minap Kiseličkitől megtudtuk, megtették az első lépéseket: folyamatban van egy prezentáció elkészítése, amelyben majd pontosan bemutatják, hogy egy-egy iskolának mekkora a költsége, mire mennyit költenek, azaz például mennyibe kerül a fűtés, mennyibe kerül egy-egy diák iskolai tartózkodása, oktatása. A tervek szerint január végéig elkészül a kimutatás, és februárban már a közvélemény is megismerkedhet vele. Az, hogy az ésszerűsítésre vonatkozó elképzelések hogyan fognak tovább alakulni, ezen adatok fényében derül majd ki, így lesz majd számszerűen is kimutatható, hogy melyik iskola működik ésszerűen és melyik nem. Kiselički azt is elmondta, együttműködnek majd a tartománnyal és az illetékes minisztériummal is. Az elkészülő javaslatot pedig közvitára bocsájtják.
Soós Editet, az MNT oktatási kérdésekkel megbízott tagját arról kérdeztük, a racionalizáció ügyében az MNT milyen álláspontot képvisel:
– A magyar közösségnek az ügyét természetesen képviselni szeretnénk, ezért részt kívánunk venni a racionalizáció folyamatában, el szeretnénk mondani a véleményünket, amikor a javaslat közvitára kerül. Néhány éve egy közoktatási konferencián született egy olyan állásfoglalás, hogy ha a racionalizációra sor kerül, akkor néhány dolog számunkra elengedhetetlenül fontos lesz. Egyik az, hogy a falusi iskoláknak semmiképp sem szabad megszűnniük, a másik, hogy a szórványmagyarság számára oktatási központokat kell létrehozni, a városokon belüli racionalizációt pedig mikrobuszok alkalmazásával lehet megoldani.
A racionalizációval kapcsolatban olyan hírek is szárnyra kaptak, hogy a gyerekek hiánya és a kis létszámú tagozatok miatt iskolák zárhatnak be. Hivatalos forrásból még sem megerősítést, sem cáfolást nem sikerült kapnunk, de tény, hogy míg a gyermekek száma folyamatosan csökken az iskolai alkalmazottaké, a tanügyi dolgozóké nem.
– A sajnálatos demográfiai adatok miatt szerintem tartani lehet ettől. Gazdagabb országok sem engedhetik meg maguknak, hogy ennyire nem racionális tagozatok működjenek, ahol szinte annyi a tanár amennyi a diák. Egyetértek bizonyos pedagógiai elvekkel, amit Ljubica Kiselički is hangsúlyoz, miszerint közösségi lény nem tud kifejlődni mikroközösségben. Egy faluban, ahol csak öt gyermek van egy generációban, ott összevont tagozatok létesítése lehet a kényszermegoldás, hogy ne kelljen a diákoknak a városba utazniuk. A városban pedig összevonhatják az iskolákat, megszűnhet egyik-másik, a diákokat egyik intézményből a másikba utalnák...Ez fájdalmas kényszermegoldás, amit el kell fogadnunk. A jó megoldás ugye a megnövekedett gyermeklétszám lenne. Akkor nem kellene ilyen fájdalmas dolgokról beszélni, de a valóság más. A jó oldalát nézve: akkor valóban a szakképzett tanárok fognak megmaradni, azok, akiknek az iskolai végzettsége megfelelő a tantárgy tanításához. Létezik egy olyan elképzelés is, hogy ne tagozatokat pénzeljenek, hanem a diákok száma alapján történjen az iskolák pénzelése, de véleményem szerint egy köztes pénzelési rendszert kellene kidolgozni, mert úgy sem jó, hogy kizárólag a gyerekek számát vesszük figyelembe. Nem lehet ugyanolyan rendszert alkalmazni egész Szerbia-szerte, hanem a régió specifikumait is figyelembe kell venni.
