Amikor eszmélni kezdtem a világra, az volt a menő, hogy a lányok tanuljanak, álljanak meg a saját lábukon, ne függjenek a férfiaktól, és főleg ne a házi munkától. Beleértve a főzést is. Ennek szellemében haladt a világ, merthogy valóban egyre több nő kezdett dolgozni, és felejtett el főzni. De mivel enni mégiscsak kell, ezzel a trenddel fordított arányban izmosodott meg az élelmiszeripar: a kész és félkész, a tartósított, az aszalt, a ki tudja milyen termékek gyártása, és hát természetesen a mindent behálózó kereskedelem. Mindez kétségkívül sok jót, de talán még több rosszat hozott magával, így mostanáig jócskán kicsúszott a talaj a lábunk alól.
